Részlet egy elsős tanító néni naplójából:

 "November utolsó hétfője. Fél nyolc körül, amikor a gyerekeket és szülőket ügyeletes kolléganőnk felengedte az osztálytermekbe, óriási kiabálásra szaladtunk ki a kistanáriból. Lóki Mariann apja és anyja kiabált egy másodikos kislány anyukájával. Alig tudtam betuszkolni őket az üres napközis termünkbe, hogy legalább ne a folyosón cirkuszoljanak, mindenki szeme láttára.

  A szülőkkel együtt behívtam a gyerekeket is, akik miatt folyt a csetepaté. (Megjegyzem Lóki apukát ma láttam először, amióta elsős gyermeke hozzám jár. Jobb belépőt is koreografálhatott volna magának.)

  A teremben is alig tudtam lecsendesíteni őket.

- Mer’ én .... vagyok, azér’ az én gyerekemet ne fenyegesse meg senki! Milyen alapon mondja azt az én kislányomnak, hogy felakassza?!

- Gondolja meg, mit beszél, mielőtt bárkit vádol! – mondtam határozottan, de ők csak kiabáltak tovább.

- Azt akarja mondani, hogy az én hétéves kislányom hazudik?

- …? Volt már rá példa, hogy kiszínezte a történeteit. Mondd el Mariann, hogy történt?! – fordultam a gyerekhez, de a felbőszült szülőpár és a másodikos kislány anyja is ismét hangosan egymásnak estek.

- Én nem is mentem be az elsősök osztályába, csak az osztályajtóba álltam és a Gedeont kerestem péntek reggel, mert a kislányomat előző nap úgy hasba rúgta, hogy utána még délután is rosszul volt.

- Akkor az én kislányom nem mondta volna! Hogyan találna ki magától ilyet egy hétéves gyerek? Tudom, hogy ennek ad igazat, mer’ ez magyar!

- No ezt most hagyják abba! Itt szó sincs arról ki magyar és ki nem! A gyereket szeretném végre hallani. Hallgassanak el! Mondjad Mariann, hogy történt?!- fordultam ismét a gyerek felé, és úgy tűnt a többiek is szót fogadnak.

- Az úgy történt…. – kezdte kissé megszeppenve a kislány - ,hogy az Anett mondta nekem, hogy a………. anyukája keresett engem, mert bántottam a kislányát.

- És hozzád is odament ez az anyuka? Bement az osztályunkba péntek reggel, vagy bármikor máskor? Neked mit mondott?

- Nekem az Anett mondtaaaa…

- Neked mit mondott? Odament hozzád ez az anyuka?

- Neeem…hozzám nem jött oda.

- Hívd át Anettet!

  Somogyi Anett sem először mesterkedik hasonló módon. Rögtön világossá vált előttem az egész történet.

  Anett is meglehetősen szégyenlősen, megszeppenve lépett a terembe. Átöleltem a vállát mindkét kislánynak és kértem Nettit, mesélje el, hogyan történt a „fenyegetés”.

Ugyanazt a történetet adta elő, amit előtte Mariann. Kiderült tehát, hogy a felbőszült szülőpár teljesen alaptalanul esett neki szegény anyukának, aki jogosan háborodott ugyan fel, de elhibázottan reagált, amikor ő is kiabálni kezdett sértettségében.

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy bocsánatot kérjenek! – néztem a bősz apukára.

- Hát, ha így van, akkor bocsánatot kérek. – szólalt meg most már megnyugodva, de cseppet sem úgy, mint aki bánja a durva önbíráskodást.

- Nekem ebből elegem van! Ezt nem lehet egy bocsánatkéréssel elintézni! El fogom vinni ebből az iskolából a kislányomat, mert itt mindig bántják, megverik, hasba! - kezdett rá most újra az "igazság" birtokosa.

- Nekünk most már mennünk kell, kezdődik a tanítás. Remélem mindenki tanult a dologból. – terelgettem kifelé a szülőket, s az osztály felé a lányokat.

  Ilyen nagyszerű hangulatban láttam munkához az első órában. Ahhoz képest egészen jól sikerült óra kerekedett belőle. Az e betűt tanultuk ma, és az összeolvasásnál is sokan ügyeskedtek már.

  Az első szünetben Pattantyús anyuka hívatott le a portára, és közölte, azért jött, hogy Milánt fodrászhoz vigye.

- Az e betűt tanuljuk anyuka! Nem ér rá az a fodrász délután?

- Nem. Csak most tudja fogadni a gyereket. Én meg délutános vagyok, nem tudom máskor elvinni.

- Akkor két dolog lehetséges. Délután külön tanítom meg Márknak az új betűt. Vagy megtanítja neki?

- Most ezt miért mondja?
- Megtanítja vagy sem?

- Megtanítom! – válaszolta nagyjából annyi cinizmussal a hangjában, amennyit tőlem kapott a kérdésben.

- Akkor viheti. - mondtam, aztán felszaladtam a lépcsőn, szóltam a folytonosan a folyosón rohangáló Milánnak, hogy vegye a kabátját, lent várja az anyukája.

Másnap reggel Pattantyús anyu várt a folyosón. Felháborodva mutatta, hogy Márk szeme körül mekkora monokli van, és elege van már abból, hogy az ő kisfiát itt bántják!

- Ki bántotta? Ki tette ezt veled Milán?

- A Gedeon.

- Mikor?

- Tegnap – mondta az anyuka még mindig kikelve magából.

- Tegnaap?! Tegnap Gedeon nem is volt iskolában!

  A háborgó anyuka ekkor ártatlan gyermekére nézett, aki megszeppenve vallotta be, nem bántotta senki, szaladgálás közben esett neki valaminek tegnap délután az udvaron.

  Hogyan végződött volna ez a történet, ha Gedeon tegnap történetesen nem hiányzik? Nem tudom.

De talán történet sincs, ha Pattantyús anyuka nem akart volna borsot törtni a tanító néni orra alá, aki amiatt a vacak e betű miatt nem akarta elengedni Milánt tanítási időben fodrászhoz. "

Az igazsághoz tartozik, hogy ez a gyerek, első osztályban közel 200! óráról hiányzott. Ebből több hetet igazolatlanul. Szülője nem egyezett bele az osztályismétlésbe.                Most második osztályban úgy tudom őt foglalkoztatni, mintha ismét első osztályos lenne. Szülői beleegyezés nélkül alsó tagozatban nincs évismétlés!

Kedves Olvasóm! Csodálkozol-e, ha ez a gyerek kudarcot kudarcra halmoz majd általános iskolai évei alatt?