Hétfőn megkezdem évi rendes szabadságomat. Jelenlegi igazgatóm semmiféle akadályt nem gördített azon kérésem elé, miszerint a jövő héten kell nekem a szabadság. A pénteki tanévzáró értekezleten természetesen részt fogok venni. Feltételezem, erről még lesz mit mondanom itt a blogon.
Remélem kollégáimnak is sikerül valahogy kimenteni magukat, mert ellenkező esetben még egész héten történeteket mesélhetnek egymásnak az épület egy eldugott sarkában, már ha eljutnak odáig a festékes vödrök, és a szép számban serénykedő festőlegény között. Aktív munkát még a legelhivatottabb tanerő sem végezhet már, hiszen a tantermek kipakolva, az év végi dokumentumok elkészítve állnak. Érdekes lenne, ha csupán azért kellene ott tölteniük a következő hetet, hogy a munkáltató biztosan meg tudja határozni helyrajzi pozíciójukat.
Ma este még szakmázunk egyet egy árnyas teraszon újdonsült kedves ismerősömmel, akinek munkája kapcsán teljes rálátása van városunk oktatáspolitikájára, iskoláink helyzetére.
Holnaptól irány a Balaton! Néhány nap meditáció - levezetésképpen - iskoláról, pályáról, jövőről, aztán a hét végén visszajövök, meghallgatom milyen perspektívafelhőt hintenek ránk a tanévzáró értekezleten. Egy dolog biztos, hinni csak a megtörtént dolgoknak fogok, ígérő embernek egyetlen szavát sem.
Hozzászólások