Termeink egy részét az őszi szünet ideje alatt egyszerűen kipakoltatták a technikai dolgozókkal, mert időközben kiadták azokat egy sportegyesületnek. Úgy mondják, boxolók fognak ott edzeni reggel 7-től este hétig. Előtte azonban még átépítik, falat bontanak, dübörögnek majd nekünk.

A nehéz tanévkezdés után, amikor minden kollégám példásan és sok esetben anyagi áldozatot hozva rendezte be a gyerekek számára lehető legideálisabb tanulóhelyet a fejlesztés számára kialakított termekben, igazán lehangoló érzés volt erre érkezni az őszi szünet első napján.

Az első iskolaösszevonás óta mást sem teszünk, csak pakolunk és pakolunk. (Második éve!)Anyagmozgatóként foglalkoztatnak minket. Folyamatosan úgy nézünk ki, mint egy átmeneti szállás. Rettenetesen elegünk van belőle. És ilyen körülmények között, még van képük folyamatosan azt kommunikálni felénk, hogy csak rajtunk múlik, hogy lesz-e első osztályunk a következő tanévben. Ekkora cinizmussal soha még nem találkoztam eddigi életem során. Jelen körülmények között egyértelmű, ha az első falbontásokat meghallják a még itt maradott gyerekek szülei, újabb elvándorlási hullám fog elindulni. Fájó szívvel értek velük egyet.