Minden történetnek megvan a maga klasszikus struktúrája. A miénk is a tetőpontja felé tart. Hullámzunk az őrülettel, korábban elképzelhetetlen mélységek, magasságok, képtelenségek között.

A torkunkat már elvágták, most a mellkasunkon ugrálnak, hogy az utolsó csepp vérünk sorsáról is megbizonyosodhassanak. Szégyen, amiben mostanság részt veszek. Igaz, kivárásra rendezkedtem be, eszembe sem jutott, hogy akárcsak érdeklődjek is másik állás után. Makacsul tartom itt magam. De nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz.

Egy valódi iskolát szeptembertől júniusig olyan kohéziós, belterjes erők fűznek össze, olyan sodrásban éli mindennapjait, amelyből csak tanév végén eszmél. Minket naponta kizökkentenek ebből. Jönnek a pofonok, a cinikus intézkedések vég nélkül.

• Novemberben feldúlták a szépen kialakított tantermeink egy részét, mert az alsó tagozatosok épületének alsó szintjét bérbe adták.
• Decemberben kicsit békén hagytak minket, készültem az alsósokkal, az osztályommal kedves karácsonyi műsorral, mézeskaláccsal, kicsit hittem, hogy iskolában vagyok.
• Januártól minden alsós kollégámmal együtt heti három délutáni túlórában villámgyorsan szakköröket kellett indítanunk, villámgyorsan szakköri tematikákat kellett készítenünk, villámgyorsan ki kellett dolgoznunk a hhh-sok megsegítésének dokumentumait, IPR őrülettel telt a hónap, mert a fenntartó még a meglévő kompetencia alapú őrület mellé nyert nekünk egy ilyet is.
• Mire minden IPR dokumentum elkészült, beosztottuk a délután üres tantermeket a szakkörök megtartásához, újabb elmebaj hírét hozta az anyaiskola igazgatója. Az egész épületet bérbe adják, ezért még ebben a félévben ismét költöznünk kell. Ezúttal a felsősök épületébe kell szorgalmi időben az elmúlt harminc évünket áttelepíteni. Feldúlni egy tanéven belül másodszor azoknak a gyerekeknek az életét, akik senkinek nem számítanak, akik tulajdonképpen sorstalanok. 
• A bejelentést követő napon már kezdték hordani a technikai dolgozók a berendezést azokból a termekből, ahol délelőtt nincs tanítás. A két héttel korábbi szakköri beosztás összedőlt. Nem számít.
• A tanáriban kifüggesztett értesítés szerint márciusban mindannyiunknak harminc órás tanfolyamon kell részt vennünk, szigorúan péntek délutánonként, és szombatonként egész nap. Olyan tanfolyamon, amit már régen elvégeztünk a kompetencia alapú oktatás bevezetése során. Nem számít, valahogy el kell költeni azt a pénzt. Valaki nagyon várja már...

"...nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, ..." - mondja Kertész Imre Sorstalanság című regényének utolsó soraiban. Mennyire igaza van.