A következő tanév, a 2006/2007-es, addig elképzelhetetlen megpróbáltatásokat hozott számomra. Én ettől a tanévtől számítom a szegregáció csúcspontját.
Ebben az osztályban MINDEN gyerek valamiféle – enyhébb vagy súlyosabb – hátránnyal kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Van köztük érzelmi, értelmi, lelki sérült gyerek, úgynevezett „csavargó, utcagyerek”, agresszív viselkedésű, antiszociális magatartású, önmagát és másokat sem becsülő gyerek, hiperaktív, beszédkényszeres, figyelemzavarokkal küzdő. Ez az osztály egy spontán szegregáció eredménye.
Rólam mindig azt mondták - és úgy is éreztem, éltem -, erős vagyok és mindig vidám. Lehetetlen nincs, csak tehetetlen! A tavalyi tanévben azonban többször is úgy éreztem, ember feletti küzdelem az, amit nap mint nap folytatok. Belehaltam. Naponta.
Hozzászólások