Ha az előző két bejegyzést elolvastad, bizonyára érezted, mekkora ellentmondás feszül közöttük. A mindennapjainkat is ez jellemzi.
Maradjunk még egy kicsit az előző tanévnél, annál, amelyikben - ma is azt mondom, és amíg élek, emlékezni fogok rá - naponta éreztem úgy, hogy belehaltam.
A Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program pályázatán nyertünk egy halom technikai eszközt, tanfolyami képzést, kompetencia alapú tanítási programcsomagokat. A szövegértés-szövegalkotás kompetenciaterület gazdája lettem. Első osztályban teljes óraszámban tanítottam ezzel a programmal. Később még vissza fogok térni rá, mit is jelent tartalmában és mennyire hatékony. (Mert hatékony!)
A tantermeinket interaktív eszközökkel szerelhettük fel, laptopokat kaptunk, elérhető internetkapcsolattal rendelkezünk minden osztályból.
Az iskolában kialakult szemléletmód, az alternatív tanítási módszerek alkalmazása, a felszereltségünk, a program, amellyel dolgozhatok megsokszorozta az energiáimat. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd Vekerdy tanár úr szemléletét tükröző módszerekkel dolgozhatok az iskolában, és nem hittem, hogy ez az álom valósággá válhat.
És ezt a rengeteg jót, rengeteg csodát egy "végvárban" kell felszínre küzdenem minden nap, ahol egy verssor lüktet az agyamban állandóan, "régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?"
Mert hiába minden, amíg nem teremthető meg az iskolai lét alapja, a rend.
Cifra a kantár, de a ló...
2007.10.10. 20:06 | Sulifon | Szólj hozzá!
Címkék: hefop szövegértés szövegalkotás kompetencia kompetencia alapú program alternatív módszerek
A bejegyzés trackback címe:
https://sulifon.blog.hu/api/trackback/id/tr55192505
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Hozzászólások