Reggeli beszélgetés, 3.osztály. Izgalmas dolog történt tegnap délután, és az osztályból meglehetősen sokan lehettek tanúi, mert egymás szavába vágva számoltak be róla.
- Gyurinak műpénze van!
- Igen, és azzal fizetett tegnap a zöldségesnél!
Gyuri egyszerre félszeg és zavartan büszke a "reflektorfényre", amely most rá vetül. Mosolyogva veszi át a szót:
- És a zöldséges néni visszaadott háromszáz forintot! - kezdi diadalmasan. - De a zöldséget, amit kétszázért vettem, azt otthagytam, meg a pénzt is visszavittem később. - még mindig mosolyog, sunyin hordozza körbe kíváncsi tekintetét a hallgatóságon, a másodperc töredékének erejéig rámpillant, aztán ugyanolyan gyorsan vissza is vonja, mert ő is érzi, hogy valami nem stimmel, sokszor járta már át hasonló érzés élete során, mégis annyira bizonytalan. Most ő egy sztár, egy hős, vagy mégis van, aki kétségbe vonja ezt?
Kamilla hosszú ideje jelentkezik, illedelmesen kivárta, míg a szavakat rend nélkül kergetők lecsillapszanak kicsit.
- Én is láttam, tényleg otthagyta amit vett, és elfutott a pénzzel, de a zöldséges azt mondta, ha öt percen belül nem hozza vissza a pénzt, értesíti a rendőrséget. És akkor a Gyuri nemsokára visszahozta a háromszáz forintot, a zöldséges néni meg adott neki egy pofont.
Pattantyús vadul, de jelentkezik! (Ezt is megértem!)
- Én csak azt szeretném mondani - mondja levegő után kapkodva -, hogy a Gyuri helyében én biztos hívtam volna a rendőröket, ha engem vág pofon az a zöldséges! Vagy még nagyobbat adtam volna neki vissza!
Gyurinak még mindig diadalos mosoly van az arcán, bár már egyre többször bizonytalanodik el. Aztán a beszélgetés újabb fordulatot vesz.
- Most is van nála műpénz! - kiabálja zaklatottan Robi. Szemei idegesen vibrálnak.
Gyuri bátortalan diadalmosolya hirtelen eltűnik. Hangját kiengedi, most biztos a dolgában, itt védekezni kell, hiszen ez a vád legalább annyira igaz, mint amennyire kezdettől fogva biztos volt benne, hogy tiltott dolgot művel. Robi tovább süvít, most már egyre ingerültebben adja elő sérelmét, hiszen látja, hogy a "vádlott" is megingott nyugalmában, és az osztály is egy emberként hördült fel mellette.
- Reggel a büfénél azt akarta a Gyuri, hogy cseréljem el vele az ötszáz forintomat, és amikor megmondtam, hogy én nem akarom, akkor pofon ütött azzal a köteg műpénzzel!
- Nem igaz! Nem ütöttelek meg!
- De igen, én is láttam!
- De megütötted! Még meg is látszott a nyoma az arcán!
- De nem vettem el tőle a pénzét!
- De akartad! Átfogtad a vállánál és ki akartad csavarni a kezéből!
-De nem csavartam ki! Nem is bántottam! - próbálja elhitetni saját magával is az ártatlanságát Gyuri.
Túl sok időt nem fordítottam az esetre. Már nem tudok meglepődni, vagy érzelmekkel reagálni. Ellenőriztem, hogy Robi pénze megvan-e, elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy a pénzhamisítást a törvény bünteti, s ha ugyanezt egy felnőtt ember cselekedte volna, biztosan komolyan felelősségre vonják érte. A zöldséges néni viselkedését sem elemeztük túlságosan, megállapítottuk, hogy nem cselekedett helyesen, mégis meg lehet érteni, hogy méregbe gurult. Pattantyúst még hozzászólását követően elintéztem egy rosszalló pillantással.
A szünetben szóltam a kollégáknak, nézzenek körül "műpénz" ügyben az osztályokban. Egy óra elteltével kiderült, minden osztályban tudtak információval szolgálni a gyerekek. A másodikosok között volt az a kisfiú, aki a fénymásolt pénzeket kötegben hozta be az iskolába, és ő adta el ötven forintért az én Gyurimnak az egész köteget. A párhuzamos harmadik osztályban a fénymásolásról számoltak be. Elmondásuk szerint a helyi hipermarketben működő fotósboltban másoltattak egy köteg kétszáz és ötszáz forintost, darabját tizennégy forintért...
Hozzászólások