Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Licenc

Creative Commons Licenc

Kedves Olvasó!

Abban bízom, hogy segítségeddel tisztábban fogom látni a saját világomat, az iskolámat , és megtalálhatom a helyes utat a megoldás felé, a közös gondolkodás bölcsebbé tesz majd (talán nemcsak engem,) mindannyiunkat.

www.vatera.hu

Hozzászólások

  • zoldbeka: Remélem, hogy megtalálod a helyed ismét! Oh, ha ezeket az érzéseket átélnék azok is, akik bezárnak... (2010.06.21. 15:51) Utolsó előtti híradás
  • zoldbeka: Kedves Sulifon! Tudom, tele vagy te is dologgal, bajjal, de Éva játékra hívta a virtuálisokat (néz... (2010.03.21. 18:52)
  • IZs: Ismét, szinte fuldoklok a felháborodától, ez az egész az árvaház pénztárának ellopásával van egysz... (2009.04.06. 10:41) Fékevesztett lélekszakadás
  • szjuli: Teljesen igazad van, és a hazai nyilvánosságban vetett hitemet nekem is jócskán megtépázták az utó... (2009.03.21. 11:04) Irigylem a bárányokat
  • Verizsu: Drága Juli! Az a baj, hogy a nyilvánosságban is megingott a hitem erősen. Mostanában - miközben na... (2009.03.20. 18:02) Irigylem a bárányokat
  • szjuli: Nyilvánosságot a dolognak, de azonnal. Feltegyem a honlapra? vagy hová küldjük? Most Kolozsváreon ... (2009.03.20. 13:01) Irigylem a bárányokat
  • Verizsu: Kedveseim! A magam részéről saját ép értelmemet naponta megkérdőjelezem, mert részt veszek valami ... (2009.03.19. 19:29) Irigylem a bárányokat
  • meseszép: fantasztikusan izgalmas olvasmány. milyen érzés kisebbségnek lenni? mikor integrálnak benneteket? ... (2009.03.18. 21:24) Irigylem a bárányokat
  • zoldbeka: Szeretettel üdvözöllek a hasonló okból utáltak(kiutáltak) táborában! Mi, azon kevesek, akik még ép... (2009.03.18. 20:45) Irigylem a bárányokat
  • Verizsu: Köszönöm az infókat. Kíváncsian várom, hogyan működik ez egy olyan városban, ahol tizenakárhány ál... (2009.03.02. 23:12) Indul az egy város, egy iskola program
  • terepmunkás: Hatvanban végül két óvoda-iskola monstrum létesült és már az első évben osztályokat is mozgattak. ... (2009.03.02. 22:29) Indul az egy város, egy iskola program
  • terepmunkás: Igen is, meg nem is. Miután az ilyen döntéssel nem "szimpatizálnak" a telephely vezetővé lefokozot... (2009.03.02. 22:17) Indul az egy város, egy iskola program
  • Verizsu: Ezek szerint nem is mi leszünk az elsők! Nem hallottam a hatvani példáról még eddig. Tudsz valami ... (2009.03.02. 16:56) Indul az egy város, egy iskola program
  • terepmunkás: Szegregációt telephelyek között is vizsgál az esélyvizslató. De ez persze mellékszál. Itt legközel... (2009.03.02. 06:29) Indul az egy város, egy iskola program
  • szjuli: Kíváncsian várom, de itt körülöttem is formálódik valami talán számodra sem érdektelen. Majd elmon... (2009.02.26. 08:04) Erőltetett menet
  • Verizsu: Biztosan lehet, Julikám, de minek? Jön helyébe újabb képtelenség. Ahogy már jött is, hamarosan bes... (2009.02.26. 00:26) Erőltetett menet
  • szjuli: Lehet, hogy mégsem kellene ezt hagyni. Ki rendelte el a kötelező továbbképzést Nálatok? Igazgató, ... (2009.02.24. 20:45) Erőltetett menet
  • IZs: azt akartam írni, hogy milyen megalázónak érzem a "semmibevevésünket" ( ugyan az a cipő szorít e... (2009.02.24. 19:36) Erőltetett menet
  • terepmunkás: Ennyire becsüljük a gyerekeket...ennyire fontos a jövő nemzedéke. (2009.02.23. 20:14) Erőltetett menet
  • meseszép: ez a vers a pedagógia krédója. (2009.02.05. 14:59) Vers mindenkinek
  • Utolsó 20

Címkék

7. nevelésügyi kongresszus (1) aáry tamás lajos (1) agresszió az iskolában (2) állami oktatás csődje (1) alsó tagozat (14) alternatív módszerek (1) beszélgetőkör (3) családsegítő központ (3) delacato módszer (1) deviancia az iskolában (1) elsős napló (3) esélyegyenlőség (7) esélyteremtés (10) esztelen takarékosság (1) fejlesztő foglalkozás (1) fejlesztő pedagógus (1) fizetetlen helyettesítés (1) funkcionális analfabéta (1) gyermekbűnözés (1) gyermek jogai (7) házasságból elégséges (1) hefop (2) hiányzás (1) hkt (1) időszakosan összevont osztályok (1) ifjúságvédelem (3) igaz (1) igazgatóváltás (1) igaz történet (9) igaz történetek (11) integráció (5) integráció vagy szegregáció (25) intézményesített gyermekagresszió (1) ipr (1) iskola (1) iskolabezárás (3) iskolai költségvetés 2008 (1) iskolai szocializáció (4) iskolaösszevonás (4) jó gyakorlatok (1) karácsony sándor (1) kettős mérce (2) kompetencia alapú program (5) kompetencia mérés intézkedési terv (1) kooperatív tanulás (1) kötelező hétvégi tanfolyam (1) középiskolai beiskolázás (1) március 15 (1) mentálhigiénéje (1) miért szép? (1) nagyrónai lászló (1) nahalka istván (2) németh lászló idézet (1) nevelési tanácsadó (6) nevelőszülők (1) oktatási jogok biztosa (1) ollé jános (1) osztályismétlés alsó tagozatban (2) osztályozás értékelés (3) papíron egy (1) pazarlás az oktatásban (1) pedagógus (1) pedagógusok mentálhigiénéje (4) pedagógusok szabadsága (1) perjés istván (1) politika az iskolában (1) pszichiátriai kezelés (1) pszichológus (1) sajátos nevelési igényű (8) segélyezettek (1) statárium az iskolákban (1) szabad iskolaválasztás (10) szegregáció (5) szerződés nem kötelez (1) szivák judit (1) szövegértés szövegalkotás kompetencia (2) szöveges értékelés (3) tagiskola (2) tanulási képességvizsgáló (6) történet (1) Címkefelhő

Benn a bárány, kinn a ...

2008.10.22. 21:10 | Verizsu | 18 komment

Címkék: kompetencia alapú program igaz történetek iskolai költségvetés 2008 szerződés nem kötelez intézményesített gyermekagresszió kompetencia mérés intézkedési terv miért szép?

  Kiderült, mitől volt mostanában zaklatott, alulteljesítő a kis "műpénzes". Védelembe akarták őt és testvéreit venni, mert felsős testvére és a nálánál is idősebb báty túlságosan gyakran került mostanában a rendőrség látószögébe. Szegény Gyurikámat ennek a folyamatnak a mozzanatai nem hagyták nyugodni. Képtelen volt olyan jelentéktelen dolgokra koncentrálni, mint a tanulás-játék. A hét közepén azonban boldogan mesélte nekem, hogy haladékot kapott a család, ha bebizonyítják, hogy nem lesz több probléma, akkor maradhatnak az édesanyjukkal(aki maga is gyámság alatt áll), jelenlegi otthonukban. A gyerek most ismét nyüzsög, minden feladatra figyel, jelentkezik, halad ezerrel, bizonyítani akar. Ő egyedül akar helytállni mindannyiukért, gőzerővel akarja a jót! Istenem, csak sokáig tartson ez az állapot! Mikor - immár megnyugodva - beszámolt a történtekről, azt is elmondta, hogy a "gyermekvédelmis nénik" megkérdezték tőle, melyik iskolába szeretne járni, mire ő azt válaszolta, köztünk szeretne maradni. A néni azt is mondta - tette hozzá a gyerek - hogy, ha lesz még ez az iskola, akkor maradhatok. (Fájt ez az utolsó mondat, úgy tettem, mintha nem is hallottam volna.)

  A délelőttjeink egyre reményteljesebbek. Ma azt mondom, érdemes volt értük meghalni az első másfél évben. Az idén élettel és értelemmel teli munkálkodásban éljük a mindennapokat. Szinte láthatóan nyílnak, okosodnak, mintha csipkerózsika-álomból ébredeznének a hosszú, küzdelmes iskolakezdés után. Amennyire tőlem telik, igyekszem védeni őket a tantermen kívüli események hatásaitól. Kicsit még, ott bent még jó, becsengetés után ott még nem jut eszembe, mennyire pünkösdi királyság, amit élünk éppen. Most velem együtt tizenhatan, pihe-puha védelemben, kényelemben, örömben, viháncolásban, csendben, suttogásban, összekacsintásban, egymást érezve, - ők tizenöten mit sem sejtve, a jövővel nem gondolva - ringatózunk  a mesékben, sétálunk a számok erdejében, tanuljuk a büszkeséget győzelemben és vereségben megélni, vidám ritmusra, kívánságra dalolunk, képeket festünk gondolattal, szóval, ecsettel. Egyszerre érezzük az angyalt is, ha közöttünk jár. Törékeny még ez az összetartozás, de élő, tapintható, erőt sugárzó.

Kilépek a tanteremből. Mi vár ott?

Harmadik(típusú) találkozás az anyaiskola igazgatójával tantestületi értekezleten. Három napirend este fél hétig. Egyik ismét az elherdált költségvetés. Mi közünk hozzá? Míg költeni kellett senki sem kérdezett meg minket. Fenyegető hangnem, fegyelmi jár ha... hahaha! Cinikus csendesítés: "Kinek lenne jó, ha vizsgálatot kezdeményeznék? Senkinek! Nahátakkor!" Szánalmas. Fűtés csak reggel 8-ig, utána elzárják. Nem értjük mi történhetett. Fénymásolni tilos! Nem értem. Évekig minden rendben volt, aztán két iskola "vagyona" egyetlen év alatt úgy elherdálódott, hogy ma egyre való sincs? Nem értem. Elengedték az igazgatókat, nem volt semmi probléma a gazdálkodással, nem volt fennakadás mindennapi munkánkban, mióta tagiskola lettünk azóta meg minden elveszett, csak bajt hoztunk "mostohánk" fejére, s most rajtunk verik el a port? Nem értem.

Második "napirend", egy levél. Állásfoglalás a kompetencia alapú program folytathatóságát illetően. Az Educatio felelősen gondolkodó szakértője tájékoztatja arról az iskolavezetőt, hogy a 2013-ig aláírt szerződésben a képzett szakemberek foglalkoztatásának kötelezettsége nem értelmezhető jelen helyzetben. Ahhoz, hogy a kompetencia alapú program tovább éljen amikor iskolánk, mint tagiskola megszűnik, az anyaiskolában kellene annak folytatódnia a jelenleg a programban részt vevő gyerekek teljes létszámára vonatkozóan. De az anyaiskola vezetője nem köteles minket foglalkoztatni, a kompetencia alapú oktatást bevezetni. Igazgatónk rögtön le is fordította saját nyelvére a levél szövegét. Tisztán és világosan beszélt.

- Ugye nem gondoljátok - mondta - , hogy azért el fogok küldeni bárkit az iskolámból, hogy helyet tudjak adni bármelyikteknek? A kompetencia alapú programot pedig "eszem ágában sincs" ott bevezetni!

Megértettük.

Szerintem a fenntartói forgatókönyv következő pontjához érkeztünk. A koncepció további részeként most a kompetencia alapú oktatás lejáratása zajlik. Minden erejükkel azon munkálkodnak, hogy ellehetetlenítsék, kiírtsák ezt a programot. A bevezetők színe ugyanis nem egyezik meg a fenntartói színekkel. El vele! Nem ismerik, de rossz! Szakmai érvekre nem kíváncsiak. Senki nem látta honnan indultunk, és hol tartunk most. Nem számít!

Mi kell helyette? Tradícionális kánonok szerint működő iskola. Olyan "apám is így csinálta" féle, melyben olyan gyerekeket kell tanítani, akikkel kevés a "macera", akiknek ügyes-bajos dolgainak nagy részét megoldja a család. Egy tábla, egy kréta, egy tanár, egyenkönyv, egyenprogram. Körülötte csend legyen. A kompetencia mérés által állított mércét ugorja meg, a többi nem számít. Nincs. Nem létezik.

Sajnos azt is el kell ismernem, a fenntartói szándékot nagyon megkönnyíti az a káosz, amely az Educatio háza táján uralkodik. Van rajtuk fogás, szó ami szó! Itt van mindjárt a mi kis tankönyvügyünk. Harmadik osztály. Először reménykedtem, mert a tankönyvfelelősünk azt mondta, október 10-e körül megérkeznek a könyveink. Aztán azt mondta, 17-re módosult az időpont. Aztán 17-én megjött a három matematika feladatgyűjtemény, melyből az első már okafogyottá vált addigra. Kaptunk továbbá két feladatgyűjteményt a harmadik osztályos kompetencia alapú olvasókönyveink szövegeihez. És kaptam a hidegzuhanyt: nincs és nem is lesz az idén olvasókönyvünk!!!!!!! De munkafüzetet azt küldtek! Visszárú nem lehetséges! Közben ránk köszöntött az őszi szünet. Két hónapja ügyeskedem, fúrok, faragok, hogy tartani tudjam a programot. Mert az én felelősségem,az természetesen maradt, az értelmezhető. Ugye, kedves felelős szakértő? Persze nem a program iránti felelős elkötelezettségem az, amiért minden lehetőt megteszek a fenntartásáért, hanem mert valóban értékes, használható, élhető, életszerű és korszerű.

A harmadik napirend szintén lehangoló. A fiú, akinek - és persze családjának - megjelenéséhez kötöm az iskola elindulását a vég felé, mára nagyon megbátorodott. Miért ne tenné? A környezetében abszolút inspirált, kamasz kora szerint erős, törvényen kívüli létét oly hosszú ideje biztosítják számára, hogy most már valami "ütősebbre" vágyik. Feszegetné szegény a kereteket, ha állítottunk volna ilyeneket körülötte. Nem csoda hát, hogy meg van zavarodva. Egyre csak keres és keres. Nem tud olyat tenni, amiért már felelősségre vonná valaki, amiért kitennék végre a szűrét az intézményből, vagy akárcsak elcserélnék egy hasonlóan elfuserált életűért, mint amilyenné őt is tettük. Mi. Közösen. A család, a rokonság, az oktatási rendszer, az iskola, a mai magyar felelősségteljes társadalom. Bizony, bizony kedves Olvasóm! Mert, ha ezt a fiút kiemeltük volna a családjából, nem engedtük volna iskolába járni, hanem rábíztuk volna egy farkasra egy kellemes erdőben, akkor ember lett volna belőle. Nem szörnyetegnek született, ez ugye mindenkinek világos? Jelenleg egy hetedik osztályban tombol. Lehetetlenné teszi a tanulást, a tanítást - panaszolták felsős kollégáim. Azt vesz el bárkitől, amit csak akar, aztán ahelyett, hogy megköszönné, visszaadná, összetöri, kihajítja az ablakon. Mostanában új játékot eszelt ki - feltételezem a külvilágból, médiából érkező építő ingerek hatására is - rágalmazza a tanárait. Mindannyiunk által tisztelt, végtelenül türelmes, a történtek ellenére is gondoskodó aggodalommal megszólaló kolléganőnkről, az ő füle hallatára mesélte a gyerek a közelben álló kollégának, hogy a tanárnő belerúgott az ő térdébe. Mivel semmiféle reakciót nem tapasztalt, kolléganőnk elé lépett, és az arcába mondta, hogy akár fel is jelentheti őt, akár ki is rúgathatja íly módon. Tisztában van az abnormális eljárásrendekkel, hivatalos reagálásokkal.

Mi legyen hát vele? Vetődött fel ezeregyedszer a kérdés. NEM TEHETÜNK SEMMIT. Röviden ez a válasz mostani igazgatónk részéről is. Jelentse fel a kolléganő, a gyerek szülője, ha meri vállalni, hogy aztán megkarcolják a kocsiját, megvárják hazafelé menet. Jelentse fel, ha akad kolléga, aki tanúskodik mellette. (Sajnos arra is volt már nálunk példa, hogy kolléga kénytelen volt visszavonni feljelentését, mert akik látták az esetet, nem mertek tanúskodni mellette.) Intézményi szinten nem tehetünk semmit! A fegyelmi eljárás egy vicc, amin a szörnyeteggé cseperedett eredetileg gyermek joggal röhögné halálra magát. Nincs megoldás. Van ilyen. Még másfél évig veri a gyerekeket, akiknek nem tetszik a szeme, a táskája, a ruhája, vagy rossz helyen tartózkodnak, vagy tanulni szeretnének, vagy egyszerűen csak azért, mert éppen olyan hangulatban van. Még másfél évig akkor üvölti szét ordenáré kifejezésekkel osztálya tanítási idejét, amikor neki tetszik. Még másfél évig azt ver szét az iskolában, amit csak akar, azt emel el a fizika szekrényből, ami neki tetszik. Senki nem állíthatja meg. Nekünk már csak másfél év. Aztán RÁTOK szabadul. RÁNK szabadul. Majd többször szabadul. De az oktatási rendszerben minden rendben. A pedagógus a hibás! Naná! Ugyan ki más?

Az értekezlet így, felütéssel ért véget.

De csak az értekezet! A megpróbáltatások folytatódnak! Itt van mindjárt a következő:

Az embernek az az érzése, hogy miután a Lipótot bezárták, az ottaniak mind szerencsésen integrálódtak hazai oktatásirányításunk berkeibe. Van persze egy másik magyarázat is az alábbiakra, egy kevésbé tisztességes, de annak megfogalmazását rábízom az Olvasóra. 

Miután hatodikos és nyolcadikos tanulóink két egymást követő évben átlag alatt teljesítettek az országos kompetencia mérésben, ezért a fenntartó arra kötelezi tantestületünket, hogy kötelező 30 órás továbbképzésen(szigorúan hétvégén, a heti pihenőnapokon!) sajátítsa el azokat a tudnivalókat, melyekkel aztán majd sikeressé tehetjük tanulóinkat a következőkben. Ez már önmagában is nevetséges, de ha még azt is hozzáteszem, hogy az elmúlt két évben milliókat költött arra az iskolánk, hogy a kompetencia alapú program képzésein részt vegyünk, ha még azt is hozzáteszem, hogy szívvel-lélekkel képeztük magunkat önként is ebben a témában, ha még azt is hozzáteszem, hogy senki nem tud választ adni arra a kérdésünkre, hogy milyen tematika szerinti továbbképzésről van most szó, akkor remélem semmi kétséged nincsen kedves Olvasóm bevezető gondolataim igazságtartalmát illetően. 

Természetesen elmegyek erre a képzésre. Diktafonnal és rengeteg kérdéssel. Kíváncsian várom, mi újat tud majd nekem mondani az előadó. Remélem nem te vagy az, kedves Olvasóm, mert ha mégis, kössed föl a ... ! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sulifon.blog.hu/api/trackback/id/tr22720835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

terepmunkás 2008.10.22. 21:55:08

Magyarország - Abszurdisztán.

Juli · http://www.osztalyfonok.hu 2008.10.23. 18:22:03

Döbbenetes, még mindig meg tudsz lepni (no, nem kellemesen)! Valahogyan lépnünk muszáj...

Verizsu 2008.10.23. 19:28:58

Kicsi vagyok én ahhoz Julikám! A meglepetés nem az én "érdemem".

zoldbeka · http://www.zoldbeka.freeblog.hu 2008.10.24. 10:37:54

Érdekes és szomorú látlelet az elmúlt évtizedekről, melyek eredménye mostanában köszönt be az iskolákba. Mert ti is tudjátok, hogy az a gyerek nem most lett azzá, ami és nem véletlenül: csak a láncon fityegő medál ő, akit ilyenre formált a széteső családok, tönkre vágott oktatási rendszer, a végletekig kihasznált és megfáradt, ugyanakkor kis részében végtelenül lelkes és elhivatott ped. társadalom, az egyre bonyolultabb világban élni kényszerülő ugyanakkor egyre primitívebb társadalmi rendszerünk jelensége.
Ahhoz, hogy ez a medál ne íly torz legyen, nem elég egy-egy láncszemet megváltoztatni: nem elég újra és újra bizonyítani gyengeségünket (mert van, nem tagadható), nem elég csak nekünk változni! Jó lenne, ha ezt tudomásul venné mindenki, aki illetékesnek érzi, tartja magát az oktatás rendszerében - ennek nyomai a Zöld Könyvben végre láthatóak, ám a kérdés az, hogy mikor indul el végre az a folyamat, ami ezt a láncot visszafejti?

IZs 2008.10.25. 14:54:10

Pazarlás, pazarlás, pazarlás, erővel, ideggel, pénzzel, emberrel , jövővel.Az a tragédiám ,hogy az nálatok történtek után nincs miben hinnem, se a törvényekben, se az ésszerűségben, se a józanészben, tényleg a lipótmezeik integrálódtak, de azt hiszem az önkormányzatokban is jutott. Ha a régi módon akarják( apám korabeli módszerekkel )nevelni a ma gyerekeit akkor előbb gondoskodjanak arról olyanok is legyenek, ami persze baromság , de a az autóját egyik nagyfejű se az apja módjára bakon ülve ostorral irányítja.

Juli · http://www.osztalyfonok.hu 2008.10.25. 20:08:43

Gyerekek, ez a továbbképzés buli teljesen összecseng mindenütt. A Terepmunkáshoz fűzött blogban is előjön, meg máshol is hallottam. Kötelező penzumok, 4 óra minden intézménynek az agresszióról, és az ügy ki van pipálva. (A oktatásirányítók megtették, amit megkövetel a haza.) Az előadók is jól járnak persze (már hívtak ide-oda engem is mint konfliktus gurut, most már kezdem szégyellni). Ennél is nagyobb gáz az a kötelező tanfolyam, amit a kompetenciaalapú fejlesztéshez és a nem szakrendszerű oktatáshoz fűznek. Amiben – többek között – Ti is részesültök majd, Sulifon. Erről kellene egy jól megfogalmazott kérdéssor, és ezt neki szegezni az illetékeseknek. Úgy hogy ne tudjanak kitérni a válasz elől. Nem a szükségletek jelennek meg a piacon, hanem a kötelezően igénybe veendő kínálat. Kinek az érdeke ez? Lehet találgatni... Egy levélke (azaz már lombocska) azon a bizonyos problémafán.

Verizsu 2008.10.25. 22:06:05

Kérdéssor! Nagyszerű! Kezdem a sort:
Korrekt, minden iskolakezdő gyerekre kiterjedő bemeneti mérés nélkül hogyan jelenthet rangsort az iskolák között a kompetencia alapú mérés?
Nem fordulhat-e elő, hogy az átlag alatt teljesítők nagyobb utat tettek meg, mint azok, akik megfeleltek?
Kötelező továbbképzés: Az elmúlt két évben vettünk részt a kompetencia alapú program képzésein(rengeteg pénzért kb.300000/fő), azt megelőzően éppen mert azonnal és érzékenyen reagáltunk tanulói összetételünk változásaira, saját olvasás és írástanítási programot alkottunk, amely minden szempontból kompatibilis a kompetencia alapú programmal. Ezzel tulajdonképpen házon belül "intézkedtünk", és nem egy összehevenyészett 30 órás tanfolyamot végeztünk el. Ez miért nem számít most? Feltétlenül el kell költeni (ki kell dobni) azt a - jelenlegi továbbképzésre szánt - pénzt? Ilyen jól állunk?
Kérdéseim vannak még számosak, de szabad a pálya, kérdezzetek Ti is!

Verizsu 2008.10.25. 22:37:13

1. Korrekt, minden iskolakezdő gyerekre kiterjedő bemeneti mérés nélkül lehet-e iskolák közötti rangsornak tekinteni a kompetencia mérés eredményét?
2. Ki és milyen módon tájékozódik arról, hogy az iskolák milyen intézkedési terv szerint haladnak, mit tettek, mennyit áldoztak már eredményeik javítására, hogy ne terhelődjön felesleges anyagi ráfordításokkal az oktatási kassza?
3. Milyen célok mentén szerveződik a kötelezően előírt továbbképzés?
4. Milyen eredményt várnak?
5. A képzők - illetve azt elrendelők - felelőssége megállapítható lesz-e, mérik-e majd az ő eredményességüket? Hogyan?
6. Az érintett iskolák szakmai közösségének véleményét miért hagyják teljesen figyelmen kívül?
7. Bele kell-e törődnünk, hogy mostantól ilyen módon juttathatja többletbevételhez az általa preferált képzők csoportját a hazai oktatásirányítás?
8. Ez a párbeszéd nélküli, felülről és differenciálatlanul eleve elrendelés mekkora bizalomvesztéssel jár a pedagógustársadalom részéről az oktatásirányítással szemben?
Elsőre ennyi jutott eszembe. Aki tudja, folytassa!

Juli · http://www.osztalyfonok.hu 2008.10.25. 23:40:47

Jó lesz ez! Nagyon várom a hozzáfűzéseket!!!

terepmunkás 2008.10.26. 13:24:26

Bemeneti mérés van. Difer - gondolom nálatok is. A kompetencia méréshez is készül családi háttér változó, ami elvileg méri a hozzáadott értéket. Csak éppen az a gond, hogy a középiskola nem építhet a hozzáadott értékre - ha azzal együtt is a béka segge alatt van az eredmény. Valódi iskolának működő minőségbiztosítási rendszere van, ami nem ad helyet felülről elrendelt képzéseknek. Ezt meg felülírja az a oktatásirányítási nyomás, ami arra biztatja a fenntartókat, hogy a komp. mérésen kórosan alaulteljesítő iskoláik pedagógusait továbbképezzék. Erre egyébként van pályázati pénz is, nem kell a sulinak kigazdálkodni.

terepmunkás 2008.10.26. 13:35:49

Ha én oktatásirányító lennék...akkor először megnézném, hogy hogy is áll az a bizonyos hozzáadott érték változó. És azokat a kollégáimat küldeném képzőnek, akik ott nagyot mutatnak - már ha gyakorlat központú képzést szerveznék. Persze ha hiteles az a mérés...ha valóban eredményt várnák, ha egy percig komolyan venném azt az ezerszer szajkózott minőségi javulást, ha ...

mariann.b 2008.10.26. 15:24:22

Én azt nem értem, hogy miért nem lehet az egymás utáni kompetenciamérések eredményét összevetni. Ebből is kirajzolható lenne valami tendencia, hiszen a gyerekek háttere nem változik olyan gyorsan. Lehet, hogy mutatná úgy az iskolában zajló munka minőségét, mint a hozzáadott érték.
Nagyon jó ötlet lenne, hogy az tanítsa, aki tudja, de kevés ilyen továbbképzés van (bár én ismerek ilyeneket), és mivel nem áll mögöttük komoly reklámtevékenységet kifejtő intézmény, kevesen ismerik őket.

IZs 2008.10.26. 17:20:49

Kedves Mariann ! a jó és hasznos továbbképzést végzők bármilyen komoly reklám mellett se kapnának több megrendelést, ahhoz valaki által preferált képzőnek kell lenni.
Mi a bánat az a difer kedves terepmunkás?
Skandináv élenjárók is ilyen módszerekkel mérik és minósítik a tanáraikat vajon?

IZs 2008.10.26. 17:31:00

Kénytelen vagyok 4-szer is írni, mert feledékeny lévén az első részhez vissza:
az igazán remek, hogy az osztályod sikerélményeket ad, és talán ez kárpótlás a külvilág kekeckedéséért.
Nagyon fontos az 5. kérdés, mert a döntéshozók döntéseinek hatásait, a kinevezett szakértők szakértelmét, a képzők munkájának eredményességét senki se méri.
És mégegyszer :Titeket akik csináljátok a dolgotokat, szinte (bocs) megszállottként, továbbképezni valamilyen meghatározhatatlan cél érdekében igenis pazarlás

Verizsu 2008.10.26. 17:57:56

Terepmunkás! Igen, van difer, de nem számítják bemeneti mérésnek. Egyrészt azért, mert nem terjesztik ki minden iskola minden gyerekére, és nem végeznek vele összehasonlításokat sem. Én, két évvel ezelőtt, amikor elsősök voltunk megcsináltattam a difert az osztályomban és megcsináltattam második évben is minden gyerekemre. A fejlődés minden képességterületen kézzel fogható volt. Érdekes volt megfigyelnem, hogy éppen azok a területek fejlődtek legnagyobbat, ahol elsőben a legnagyobb lemaradást mértük. Miért is? Mert annak a fejlesztésére fordítottam a legnagyobb hangsúlyt. De ezeket a méréseket és mérési eredményeket a kutya sem nézte meg.
Továbbképzés és egyebek felülről: a jelenleg kötelezően elrendelt továbbképzéshez a fenntartónk nyert pénzt a TÁMOP pályázaton. De!!!! Mielőtt kiszórja az ablakon nem kellett volna megnéznie, hogy az a gügye tantestület tényleg gügye-e? És mennyire? Amikor közlik veled, hogy a ház, ahova lakni készülsz, lakhatatlan, akkor Te kivonulsz egy hidegburkolóval, meg egy rakás csempével és csak miután kicserélted a burkolatokat, akkor nézed meg, hogy tulajdonképpen ácsot kellett volna hívnod?
IZS nagyon jól látja. Pazarlás a köbön. És még azt is tegyétek hozzá, hogy pillanatokon belül megszűnünk, további kollégáknak helyezték kilátásba az elbocsátást a tanév végére. De a hétvégi továbbképzésekre sok pénzért beiskoláznak olyanokat is, akik biztosan nem lesznek itt már a következő tanévben. És ha tényleg olyan csodatévő 30 óra lesz, mint amilyen biztosan nem lesz, akkor sem lesz már semmiféle kompetencia-eredményt növelő erő benne. Arról nem is beszélve, hogy a tantestületünket körbe dicsérték néhány évvel ezelőtt, amikor meghívtak bennünket az OKI "Jó gyakorlatok" konferenciájára, aztán folyamatosan jöttek a különböző csoportok a főiskoláról - első és másoddiplomások egyaránt - mert példaértékűnek tartották a nálunk folyó munkát. Aztán amikor összevontak bennünket a másik iskolával - egy éve - azóta hirtelen elromlottunk? Ugyan kérem! Miért nem lehet a romlást - ami egyértelműen egy városi koncepció vagy koncepciótlanság eredménye - ott felvállalni, ahol valóban okozták. Miért nem írnak fel gügye fenntartóknak továbbképzést, hogy okuljanak belőle, és ne hozzanak ilyen helyzetbe egyetlen olyan intézményt sem, amely a fenntartásuk alá tartozik?

terepmunkás 2008.10.26. 19:31:45

Izs! A difer a Nagy Józsefék által kidolgozott - Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer 4-9 évesek számára. Kb 5 évvel ezelőtt a minisztérium kipostázta minden ált. iskola számára, egy ajánlás mellett, hogy használják a bejövő elsősök méréséhez. A lényeg az volna, hogy megnézzük mely területeken vannak elmaradások - vagyis hol kell segíteni. Három évvel később már kötelezték az iskolákat a mérésre, oly módon, hogy a negatív tartomány ( eez egy öt lépcsős rendszer) tehát előkészítő szakaszon ért nebulók számát jelenteni kötelesek. DE: a kiadott min. rendelet nem részletezi a mérés módját, nem kötelez teljességre - elvileg elég az óvoda - nev.tan által problémásnak jelzett gyerekekkel is beéri és nem ír elő kontroll mérést. jobb önkormányzatok kifizetik az iskoláiknak a mérést, amit elvégez egy külsős szakember, csóró iskolák, mint mi, saját tanítónénivel méretnek. És ha a dolognak nincs folytatása ( mint Sulifonnál) akkor túrót sem ér. Nálunk része a minőségbizt. rendszernek. De nyilván, ha olyan fenntartóval veri meg a sulit a sors, ahol nincs közoktatási terv ( vagy csak a papírért) a dolog értékelhetetlen. És ettől kezdve egyenes az út a fent részletezett abszurdisztán felé. De ez már nem csak a felső oktatásirányítás sara...

IZs 2008.10.27. 19:13:28

Persze, ez az egész rendszer el lett rontva, az oktatáshos is ért minden fenntartó, oktatási szakreferens vagy mi a bánat szinte direkt olyan figura aki nem dolgozott iskolában, még ha tanári papírja van is , gyerekként meg tuti utált iskolába járni, oltva van ésszerűség ellen, és vakhittel hajtatja végre a legblődebb felső utasítást is.
Egyébként a gazdagabb önkormányzat nem járna jobban, ha a felhasználó tanítónak fizetne a mérésért és nem a külsősnek?
Ez a difer hozzáférhető valahol, csak kiváncsiságból megnézném