A rendszerváltás évei számomra a legszebb évek voltak. GYED-en, majd GYES-en voltam. Mindkét gyermekemmel kihasználtam az otthon tölthető időt, és ezt - most már biztosan tudom - sohasem fogom megbánni.Mire a 90-es évek első feléhez közeledve visszatértem régi iskolámba, már egészen új helyzettel találtam szembe magam.
Régi igazgatónk a rendszerváltás "áldozata" lett. Akkoriban jött divatba, hogy az igazgatót a tantestületnek kell megválasztania titkos szavazással. Gyermekded ötletnek tartottam, hiszen miről is szóltak azok az igazgagóválasztások? "Most megfizethetünk a pártállam vezetőinek!" "Most megtorolhatjuk azt a sok váratlan óralátogatást, pártos basáskodást!"
Nem lehetünk rá büszkék, de ezeken az igazgatóválasztásokon szinte valamennyi iskolaigazgató elbukott akkoriban.
Sokkal jobban nem jártunk új igazgatónőnkkel sem. Pedig amikor gyes-ről visszatértem, kollégáim még elégedettek voltak vele (de főleg önmagukkal, hogy leváltották a pártállamit). "Teljesen más a légkör." "Nem gyomorideggel kell reggelente érkezni, vajon melyik osztályterem ajtajában áll becsöngetéskor jegyzetfüzettel a kezében." Ilyen, és ehhez hasonló dicsérő szavakkal találkozhattam vele kapcsolatban.
Hozzászólások