sulifon

  Beszéltem már róla, mennyi mindent kipróbáltunk, megismertünk az elmúlt tíz évben, hogy a kialakult helyzethez alkalmazkodni tudjunk. Mert a gyerekekről semmilyen körülmények között nem mondhattunk le, még akkor sem, ha a sok hibás törvényi szabályozás, várospolitikai ballépés miatt arra kényszerültek(kényszerültünk), hogy egy osztálynyi másságot, devianciát, szorongást, elesettséget, vadságot elfogadva, eltűrve kezdjék meg iskolai életüket, felépítsék saját  tudásukat,  megismerjék  és elfogadják önmagukat és másokat.
  Egy ilyen összetételű, többségében családi elvárások nélküli, szabálytudattal nem rendelkező, az óvodai perifériáról érkező gyerekközösséggel egyetlen módon haladhat az ember előre. Mégpedig úgy, ha varázsolni kezd. A varázslathoz pedig kellenek azok a feltételek, amelyek nálunk, az alsó tagozatban adottak

•  évek óta nem zavarja meg csengő a délelőtti munkát
•  minden reggelt beszélgetéssel kezdünk 8 órakor, és negyed 9-kor kezdünk tanulni
•  leggyakrabban kooperatív technikákkal dolgozunk, elfogadott a munkazaj
•  tevékenykedünk, sokat mozgunk, játszunk,ha kell többször tartunk szünetet, ha belefeledkezünk egy munkába, nem szól ránk senki, ha a következő óra alatt lopakodunk le tízóraizni
• csak a testnevelés órák idején kell az órarendet tartani, azt is csak azért, hogy minden osztály bejusson a tornaterembe
• az órarendünket csak "sorvezetőnek" használjuk, így a délelőtt egy folyamatos játék, amelyben helyet kap - ott, ahova természetes módon beleillik - a matematika, a vers, a mese, a környezetismeret, az éneklés, az énekes játék, az olvasás, írás, rajzolás, festés