Ismételjük csak át egy kicsit a folyamatot!
- A szabad iskolaválasztás előtti időkben kiegyenlített arányokkal dolgoztunk. Valódi integráció volt. Minden osztályban volt 2-3 megsegítésre szoruló gyermek.Jó iskolának számítottunk.
- Aztán a belváros csinosításakor, akik nem illettek a képbe, azokat "kipakolták" a vasúton túlra, éppen a mi iskolánk tövébe. Véget is ért a nyugodt polgári élet a városrészben. A mulatozó, veszekedő, alkalmazkodásra képtelen új lakók nagyjából egy évtized alatt birtokba vették az iskolát.
- A szülők, akik sorra vitték el, vagy be sem iratták hozzánk gyerekeiket, gyakran minket hibáztattak a nyugtalanító körülmények miatt. Megbélyegzettek lettünk. Létszámunk húsz év alatt negyedére csökkent.
- Mostanra már mágnesként vonzzuk a deviáns viselkedésű, sehol sem kellő gyerekeket. A totális szegregációtól már csak percekre vagyunk. (Elit iskolák igazgatói, pedagógusai zsarolnak meg azzal gyerekeket, szülőket, ha átiratják hozzánk a gyereket, akkor nem kerül elégtelen az év végi bizonyítványba. Mi pedig - az alacsony létszámaink miatt - kötelezhetőek vagyunk rá, hogy bárkit felvegyünk.)
Hozzászólások