A tízmillió laptop országa leszünk hamarosan - kecsegtetett bennünket Magyar Bálint a napokban. (Igaz, a béka seggéről is mondott valamit, de arra már nem emlékszem.)
- Milyen jó nektek! - mondja egy másik városban dolgozó kolléganőm. - Nálunk le van zárva a fénymásoló! Lakattal!
Olvastam Ónody-Molnárt a Népszabadság Online oldalain. Nem kellett volna! Színház, mozi, erdei iskola, múzeum. Jövőre, ha addig élek is, benne lesz a pedagógiai programunkban! Hiszen akkor az önkormányzat majd tervezheti a költségvetésben! Városi szinten több ezer szülő fellélegezhet, nem kell már tovább tűrni a megaláztatást! (Az eredményről majd beszámolok, ha...)
Lampert Mónika ünnepélyes keretek között lezárta az esélyegyenlőség évét. Rengeteg mindenkit kitüntettek. Hurrá!
És velőscsont is van még! Szabad iskolaválasztással vagy anélkül.
Azt is megtudtam a héten, hogy "Számít a származás az előrejutásban". (megjelent a piacesprofit.hu-n) Okos!
Az Utolsó Padban Egyesület közös gondolkodásra hív. Szép gondolat. Gondolkodom is rajta. Ici-picit kedvemet szegi, hogy az ötven perces pártbeszédek közé - talán a szünetek idejére? - írtak ki 10-10 perces párbeszédet, miközben a felhívás szerint tömeges jelentkezőket várnak a "végekről".
És mondjátok, hogy igazi kekec vagyok! De nekem ez az "utolsó pad" már annyira a múltté! Nálunk már legalább egy évtizede nincs utolsó pad. Csoportosulunk. Keresztbe-kasba! Heterogén, homogén, spontán vagy szimpátiára alapozva, érdeklődésre, feladattípusra.
Az új fiú ledobott egy szemétlapátot (jó kis békebeli lemezlapát) az emeleti ablakból. Sajnálta, hogy nem találta el a napközis tanító nénit...
Hozzászólások