Nem ismerem sem a PISA, sem a PIRLS módszertanát, de ha eltérő módon mérik a tanulók teljesítményét, akkor nem lehet összehasonlítani őket.

Az idézett írásban nehezen tudom különválasztani a valóban megvitatásra érdemes dolgokat a pártpolitikai vagdalkozástól.

A pedagógiai asszisztensi rendszer ötlete tetszik. Sőt, ha minden iskola tudna alkalmazni teljes státuszban, csak az iskolában dolgozó iskolapszichológust is, az méginkább megkönnyítené az integrált oktatást.

Az osztályfőnöki órák számának a növelése felső tagozaton szerintem maximum a felszínt érintené.

Szerintem első körben a tanterven kellene változtatni, illetve megfelelő fegyelmezési eszközöket adni a pedagógusok kezébe, amik nem függenek össze a szaktárgyi teljesítménnyel.

Olyan büntetésrepertoárral kéne, hogy rendelkezzenek a pedagógusok, amelyek valóban visszatartó erővel hatnak a diákokra, mert azt a területet érintik, ami valóban fáj a gyereknek.

Esetenként, alsó tagozaton talán a fizikai büntetést is vissza lehetne állítani, de szigorúan a szülő beleegyezésével, a büntetés módjának szigorú szabályozásával, a szülők azonnali értesítésével és a büntetés kiszabásának videóra rögzítésével, majd utólagos megbeszéléssel, a szülő, a pedagógus és a gyerek részvételével.

Néha azt gondolom, hogy a probléma megoldása csupán egy elfenekelés lenne. Tudom, hogy ezzel nagyon vissza lehetne élni, de talán a modern technika az, ami segíthet abban, hogy a visszaélések kiszűrhetőek legyenek.

Digitális tábla és laptop helyett be lehetne kamerázni a tantermeket és a folyosókat. Vitatott kérdések esetében segíthetne a döntésben, és a gyerekek számára is visszatartó erőt jelenthet, ha tudják, hogy fel lesz véve, amit csinálnak, a tanórán is.

Be lehetne vezetni a büntetőfeladat (detention) intézményét. A diák (és szülő) számára a szabadidő a legdrágább. Ha a büntetés ennek az elvesztésével fenyeget, akkor az hatékonyabb lehet akárhány egyesnél, vagy otthon figyelmen kívül hagyott beírásnál.

A bekamerázás jó ötlet szeintem, mert ezzel egyértelművé válna, hogy kik azok, akik a "kirakatnak" képesek csak dolgozni és kik azok, akik valóban pedagógusok.

Mindennel lehet élni és visszaélni. Nekem inkább orwelli vízióim támadtak ettől a gondolattól.

Attól függ, hogy ki, mire használja a technikát, azért egy tanóra bekamerázását összehasonlítani egy orwelli diktatúrával, szerintem kicsit túlzás.

Arról lenne szó csupán, hogy a tanárok és a diákok is tudnák, hogy amit a tanteremben és a tanórán csinálnak, annak objektív nyoma van valahol. Elég sok "mi is történt valójában" kört meg lehetne spórolni ezzel.

Sőt, szerintem még az is elfogadható lenne, ha webkamerán a szülő bármikor be tudna kukkantani az osztályba, hogy minden rendben van-e.

A jó tanár amúgy is tart ezer bemutató órát, vannak nyílt napok, főiskolás hallgatók, stb., nem hinném, hogy számára gondot jelentene ez.

Asszem egy "kicsit" elvetetted a súlykot. Kecupp szerintem sokkal inkább a földön jár, jelen esetben én is vele értek egyet. A bekamerázással nagyjából azt érnénk el, amit a nyuszika a mesében - tudjátok, ha van rajta sapka akkor azért, ha nincs akkor meg azért...-, teljesen mindegy, hogy milyen pedagógus vagy kapnál a fejedre és kész. "Tapasztalat, nem ígéret!!"
Örülnék, ha a cikk többi felvetéséhez is hozzászólnátok, mert éppen azokat a kérdéseket feszegetik, amelyek manapság leginkább foglalkoztatják a szülőket és a pedagógusokat egyaránt: osztályozás visszaállítása? szöveges értékelés? kompetencia alapú oktatás? integráció?

Azért erősen megkérdőjelezendő a szakmai hozzáértése annak, aki a fegyelmezés kapcsán veti fel az osztályozás visszaállítását, nem gondoljátok?
És kérlek benneteket - amennyire lehetséges - vonatkoztassatok el attól, hogy a vitára ajánlott cikk egy pártos megnyilatkozás. (Mellékesen megjegyzem, annak elég silány.)

Én egyetértek az osztályzás visszaállításával: tudod, az a magasugró, akinek sose teszem feljebb a lécet, csak mondogatom, hogy ez jó volt és tudsz te nagyobbat is ugrani, az nem is akar majd nagyobbat ugrani!Butaság azzal érvelni, hogy "elveszi a kedvét", sérül stb. A gyerekek a suliban a szöveges értékelésnél is megkérdezik: -De ez hányas lenne?
A buktatást már egy sokkal érdekesebb és nehezebb kérdésnek, illetve problémának tartom. Ha a pedagógus úgy látta régebben, hogy a következő évben lesz esély a felzárkózásra, akkor nem buktatott, csak azokat, akiknél nem látta ezt a esélyt. Ma a tanítók "hurcolják" azokat, akiket a jelenlegi körülmények mellett (osztálylétszám, összetétel, "beintegráltak" száma stb)nem képesek külön fejleszteni, vagy akkora a hozott lemaradásuk, hogy nincs is esély rá, csak "koloncok". Csúnya szó, de tény.
A kamerázás meg azért is jó lenne, mert akkor szülőin elég lenne lejátszani, hogy Kis Pisti hogyan küldi el a fenébe a tanító nénit, és hogyan szurkálja körzővel az előtte ülőt. Másrészt a felvett órákból egy remek tárat lehetne léptrehozni minden suliban (bemutató órák, továbbképzések stb. céljára). Lehetne értékelni a pedagógus munkáját is, valósan, kirakat órák nélkül. Ugyanakkor egyetértek Kecuppal, hogy van ebben valami orwelli: no, de ilyen világot élünk már most is! Be van kapcsolva a mobilod? Akkor mindenki tudja, hogy hol vagy ...

Bennem a következők kavarognak:
- már megint az erkölcsi elismerés!
- Buktatás? Már kezdjük megszokni közösen a szülőkkel a szöveges értékelést, okosabb szülő már a sorok között is olvas, vele a legjobb a kapcsolat, mert kérdez, tanácsot vár.
- úgy gondolják politikusaink, hogy a funkcionális analfabéta szülők a számokat jobban értik? Vajon a számszerűsítés mennyiben tükrözi a valóságot?
- SNI integrálás? Akkor még se verjük szét (a már szétvert) "gyogyókat?!
- miből finanszíroznák a ped. asszisztensi hálózatot?
- mi lesz a sok fejlesztőped.-ekkel 2008-tól? Minek és mire "képeztük" őket?
- Kompetenciaalapú oktatás őszintén a ped. társadolom hány százaléka tudja igazán mi fán terem? Hogyan alkalmazható?
- Ti értettétek minden feladatát a kompetencia mérésnek?
- Az elrendezése teszett, egyértelmű volt? Igen tudom alkalmazkodni tudni kell (egy életen át)!

A kamera sztem kijátszható, és régen rossz, ha "mozi" miatt viselkedünk. Szerinted asszem mihez vezetne ez a technika. A mi sulinkban pl. azért nem lesz digi tábla, mert úgy is tönkrevágják a diákok. Az senki fejében sem fordul meg, hogy aki ezt mondta nem is tudná használni. Na ő lenne az , aki a személyi jogaira hivatkozva a "mozi" ellen is ágálna.

A kamera ellen az egyik gyakori kifogás az, hogy akkor a diákok (és a tanárok) a "mozi" miatt fognak viselkedni és nem önmagukat adják.
A másik kifogás meg pont az ellenkezője, hogy megszokják, és semmit nem fog érni.

Az első esetben ha tényleg a kamera miatt változik meg pozitívan egy osztály viselkedése, akkor ez miért is baj? Vajon a térfigyelő kamerákat leszereljük-e csak azért, mert a tolvajok nem erkölcsi meggyőződésből, hanem a lebukástól való félelem miatt nem lopnak a figyelt területeken?

Hogy mit várnék a kameráktól a tanteremben? Például vitatott helyzetek eldöntését. Vagy szakmai konzultációs lehetőséget nyújtana a pedagógusnak, a kollégákkal pl. közösen leülhetnének és kielemezhetnének szituációkat, problémás osztályokat. A tanár kívülről figyelhetné meg a saját viselkedését, láthatná, hogy mi az, amit jól csinált órán, és mik azok a történések, ahol hibázott. Láthatná, hogy a diákok hogyan viselkednek, és reagálnak az ő megnyilvánulásaira.
Természetesen ez akkor lenne hatékony, ha a kamerát nem megszégyenítésre használnák.

Egyébként a diákok ha nagyon akarják, úgyis fel tudják venni mobilra az órát. Idő kérdése, hogy mikor jelenik meg olyan honlap, ahová kifejezetten ilyen videók kerülnek fel.

Lehet, hogy csapongónak tűnök, de minden olyan felvetésre szeretnék reagálni, amire így elsőre ágaskodik bennem valami.
- Igen, elegünk van az erkölcsi elismerésből! Különösen most, amikor kiderült, hogy a 13. havi bér még hátralévő felét sem kapjuk meg, ugyanis bölcs reformpolitikusaink abból kívánják megvalósítani a közszféra 5%-os béremelését. (Nincs lázam! Járjatok utána!)Mindezeken kívül hónapok óta 20-30OOO forinttal kevesebb a fizetésem, mint korábban.
Ha valaki még egyszer megsimogat, hogy milyen jól dolgozom, esküszöm, megharapom!
- Osztályozás: leginkább Judittal értek egyet. A szülők okosabbik fele kezdi megszokni, megérteni, hogy az osztályozás megszűnésével valójában megsokszorozódott a felelősségük, hiszen pontos leírást kapnak gyermekük fejlődéséről, amelynek alakításában így célzottan vehetnek részt. Amit nagyon hiányolnak a gyerekek, az az 5-ös érdemjegy, ezért ezt az egyet visszaállítanám (és esetleg még a négyest). Ez ösztönözne. Ettől még a lemaradók sem lennének megbélyegezve, nyitva állna előttük az út felfelé.
- Buktatás: Ma is lehetséges osztályt ismételtetni, ha ezt a szülő - aláírásával igazolva - kérelmezi (a pedagógus tanácsára, azzal megbeszélve). Felelős szülővel ezt el is lehet érni, ha valóban szükséges. Azok a "koloncok", akiket cipelünk, többnyire akkor sem tudják teljesíteni az évfolyamszintet, ha többször ismételtetünk velük.
- Kompetencia alapú oktatás: egyik lényege éppen a folyamatban van, ami azt jelenti, hogy minden gyereket a maga szintjeire építünk fel, négy (SNI gyerekeket hat!)év alatt.
- Fejlesztő pedagógusok: nagy szükség van rájuk. A kompetencia alapú tanítással(egyéni haladási tempó!!!) egy-másfél év alatt akkora különbségek keletkezhetnek egy-egy osztályon belül, hogy annyi felé egy pedagógus már képtelen differenciálni. Plussz még ott vannak a magatartászavaros gyerekek! Igenis egyre több helyen (nálunk is) kéttanítós rendszerben dolgozunk egyes órákon.
- Kamera,mobil:(Népszava,2007.dec.2.)"Akár 30 000 eurónyi (7,5 millió forint)pénzbüntetést is kiszabhatnak a jövőben a magánszféra védelmének érdekében azon olasz diákra, aki mobiltelefonjával felvételeket készít az osztályteremben. Giuseppe Fioroni olasz oktatásügyi miniszter vasszigorral akar fellépni az ellen, hogy tanulók az osztályteremben felvételeket készítsenek mobiltelefonjukkal. A pénzbüntetés mellett az iskola vezetősége súlyos fegyelmi büntetést is kiszabhat majd a tanulóra."

- Fegyelmezés: a leszakadó társadalmi réteg mindenellenes, így nyíltan iskolaellenes is, amit átörökítenek gyermekeikbe, ezzel végérvényesen szembeállítják őket azokkal - a többnyire íratlan szabályokkal - , amelyek saját boldogulásukhoz lennének elengedhetetlenül szükségesek. Ezt a gondot nem lehet az ilyen gyermeknek adott fegyelmi büntetéssel elintézni, az csak tovább generálja az alapproblémát. Szerintem sokkal inkább egy olyan rendszert kellene kidolgozni, ahol a gyermek iskolaellenes viselkedését minden esetben a szülőjével együtt lenne kötelező! megoldani, szabályszerű forgatókönyvvel, adott szakembergárda állandó jelenlétével, aki a szabálytalankodó gyermeket szülőjével együtt vezeti végig a helyes irányba vezető úton. Ezt akár úgy is el tudom képzelni, hogy mondjuk 4-5 iskola tartana fenn egy ilyen szakembergárdát. Ez a csapat minden héten egy napot töltene az adott iskolában, ilyenkorra hívnák be a problémás gyereket szülőjével együtt.

Szerintem ezek annyira bonyolult, összetett kérdések, hogy szinte lehetetlen egy recepttel megoldani őket. Nézzük csak a fegyelmezést:
1. Amelyik pedagógusnak nincs tekintélye, az képtelen a fegyelmezésre - a tekintély megszerzését nem lehet megtanítani, vagy van, vagy nincs.
2. Töbnyire azok a gyerekek fegyelmezetlenek (most nem a hiperaktív és egyéb esetekről beszélek), akik szociális hátránnyal érkeznek az iskolákba - ilyen például a roma tanulók több éves lemaradása. Ebben az esetben (egyetértve Sulifonnal) a szülőknél kell kezdeni a kezelést: azonban keveselném az általa javasolt időt és későinek is tartom. A fogantatástól kell kezdeni a védőnők, szociális munkások, bölcsödei-óvódai pedagógusokkal.
3. A fegyelmezetlenség egyik oka még mindig az, hogy az iskola minden törekvés ellenére nem tud (nem akar?) megváltozni. Megyek az utcán, belátok a termekbe: még mindig frontálisan oktatunk. Persze nehéz 32 gyerekkel differenciálni, de legalább próbáljuk meg! Az lehetőségekhez képest egyéni foglalkoztatás megszüntetheti az ilyenfajta "fegyelmezetlenséget" (unatkozást)
4. A lemaradó, elmaradó tanulók előszeretettel élik ki magukat a többiek rovására: fejlesztésüket, felzárkóztatásukat külön foglalkoztatással meg lehetne oldani- ha lenne rá pénz.
Nos, most ennyi jutott eszembe hirtelen, talán érdemes továbbgondolkodni közösen.

Éppen azért van értelme a közös gondolkodásnak, mert mindannyiunknak lehet egy jó gondolata, egy apró ötlet, amit érdemes továbbgondolni. Senki sem gondolhatja, hogy egyetlen recept alapján megoldódnak a gondjaink. Egy bonyolult, összetett feladatot pedig akkor tudunk leghatékonyabban megoldani, ha minden oldalról, sokan megvizsgáljuk.

én dolgoztam olyan óvodában (Ázsiában), ahol a szülő az intézmény honlapján keresztül jelszó segítségével akármikor megnézhette, mi folyik. kamera volt, mikrofon nem egyébként. senki kollégának nem kívánom, hogy nagyon nehezen kezelhető hisztis durcás kislány nehezen kezelhető hisztis durcás szülője naponta ötvenszer telefonáljon rá, hogy "de az én drága kislányom már megint miért duzzog egyedül a sarokban?" "miért nem játszik vele senki?" "miért nem fejezte még be az ebédet?".
persze ez csak egy kiragadott eset :-) én személyesen nagyon nem szeretném, ha mindig kamerán sasolnának. aki meg akarja nézni, mi történik, bármikor nyitva az ajtó, szülőknek is.

1.Visszamennék az eredeti cikkhez, a hibalistából műszaki lévén a számokat hiányolom. Egy kedves ismerősöm számolgatott oktatásra fordított költségvetési pénz-diákok száma arányokat, azt kapta ,hogy kb. a fele pénz kerül ténylegesen az iskolákba, a másik fele az oktatáson élősködő ilyen-olyan kutató-fejlesztő-továbbképző-konferenciát szervező cégek viszik el.
2.Az OFOE egyik cikke említ egy oktatásban probléma meoldásban közvetítő OM alapította intézetet, 2006 óta működik, költségvetési pénzből, de nem hogy hasznát nem láttam,de eddig a nevet se hallottam, pedig honlapja is van.
3.Vezetőtanárként 10-15 órámat kamerával rögzítették, mint mondjak érdekes volt visszanézni, sokat tanultam a magam hibáiból, de azért minden órámon a nagy testvér figyelme??
4.A tanárjelöltek és a tanárok személyiségének alkalmassága vagy alkalmatlansága is vizsgálandó volna.
6.Az még hagyjá,ha csak durcás a szülő van,

-Igazad van az oktatási pénzeket illetően.
- Az említett intézet az OPI utódja, honlapját most "töltik fel"
- A kamerák erre valóban kiválóak lennének -magam is sokat tanultam ilyen felvételekből: sokkal jobban láttam hibáimat, mint egyébként gondoltam. Amúgy ezt a témakört részemről lezárva: csak azért nem zavarna, és innentől kezdve nem is érdekelne a dolog, mert nem hiszem, hogy befolyásolna. Egy perc alatt elfelejteném és szerintem a gyerekek is.
- A tanárjelöltek alkalmassága nagyon fontos kérdés kellene, hogy legyen - ma nem így van. Nem akarom a fiatalokat bántani, de nem mindegyikünk alkalmas erre a pályára!

Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat a pontos neve, jó lufi hámozói állásokkal, van aki igénybevette a szolgálatukat?
Asszem: bármilyen legalizált testi fenyítés szerintem nagy hiba lenne, hisz bajaim-gondjaim jelentős részét a diákok egymás közötti agresszívitás okozza. Semmi képp nem ütnék meg nálam kisebbet, a nagyobbat meg pláne, máshol már írtam, alsóban max 12 gyerek kellene egy osztályba, a dupla fejkvótás tényleg kettőnek számítson, kis létszámú osztályba mindenkire jut figyelem és szeretet, ez hiányzik sok gyereknek. A jóval magasabb családi pótlék egyrésze természetben járna taneszközként bent a suliban lenne mindenkinek egyforma, felesleges minisztériumi intézetek helyett futná erre, az esélyegyenlőség felé egy lépésként

Akkor most ismétellek Szinténzenész:
- bármilyen legalizált testi fenyítés nagy hiba lenne
- alsóban max.12 gyerek egy osztályba
- a dupla fejkvótás ténylegesen így számíttassanak be az osztálylétszám kialakításába
- az állami gondoskodás egy része konkrét gyermek nevére szóló taneszközként realizálódjon

Már a szövetségesed is vagyok. Ki csatlakozik még?

Hoppá, ennyire részletesen még nem láttam ezt a javaslatcsomagot. Miért nem mondja senki, hogy a nagy része kocsmai okoskodás? Majd az alsósok osztályozása buktatása mindent megold. Majd pedagógiai asszisztensek fogják elhozni az integrációhoz hiányzó szakértelmet. A felszabaduló időben (mitől szabadul fel?) osztályfőnöki órákat tartunk vagy mi?
Az elszámoltatás az egyetlen, amit boldogan támogatnék.
Egy kicsit szomorú lettem, hogy bejött ötletnek a kamera meg a testi fenyítés. Már szomorú voltam, mert az iskolánkban is szóba került mint megoldás.
Viszont most kezdem látni, hogy van itt egy on-line tantestület! Ez tetszik.

Köszöntelek ebben az on-line tantestületben, kedves Péter-Pál!

Miiiiii? Kamera, mi? Meg verjük meg, ha rossz? Mi folyik itt ebben a tanáriban?! Na o.k., a csoportlétszám-csökkentéssel egyetértek, és kellenének olyan tanárok, akik értenek a felzárkóztatáshoz, és jó lenne, ha végre elismernék azokat, akik odateszik a szívüket is, meg a szaktudásuk is rendben van, meg....
Aztán majd a bilibe lóg a kezem, és felébredek.
Summa summárum: ezt a bigbraderes ötletet felejtsétek el, ez ijesztő. Úgyis tudja mindenki a suliban, hogy ki a jó tanár, ha meg nem, akkor mindegy, hogy benne leszel-e a tévében, nem?

Anyessz! Tudtam, hogy istennő vagy! Ennek ellenére a földön jársz. Nézz be máskor is, biztosan akad majd, akinek segítség kell, hogy meg bírja ülni azt a fránya lovat!

Hát, nem t'om. Amikor én voltam kisiskolás, nem volt kompetenciaalapú-oktatás, kooperatív tanulás, meg még ki tudja miféle ezmegaz. Volt 1 könyv + 1 füzet, ennek ellenére elég jól megtanultam/tunk írni, olvasni, számolni. Igaz, mi tényvalóságosan játszottunk (indiánosdit pl.), ha szórakozni akartunk, a saját agyműködésünkre voltunk utalva.
Volt egy működő rendszer, iskolatípusokkal, értékelési rendszerrel, hierarchiával, amibe belepiszkáltak, innentől kezdve az egész instabillá vált.
Szöveges értékelés vagy osztályzás a mai állapotok szerint egykutya, ha a sorok között kell olvasni, akkor mit sem ér. Egyébként osztályzáspárti vagyok.
Ha az az értékmérő, ki hány bemutató órát tart, hány főiskolai hallgató hospitál nála, akkor én biztosan nem vagyok jó tanár.
Abba szívesen belemennék, hogy felvegyék egy-két (több) órámat, amit aztán visszanéznénk és elemeznénk, de hogy állandóan ...
Azt a hátrányt, amit a gyermek életének első hat/hét évében összeszed, az oktatás semmivel sem tudja kompenzálni. Se szöveges értékeléssel, se bukásmentességgel, se semmivel. És se a Győzike sóval, se a bigbraderrel, se a csacska angyallal nem tudunk versenyezni. Kicsit fésületlen, amit írtam, bocs.

Attól még egyetértek veled ...

Kechup, lehet, hogy még nem értem pontosan az új szakzsargont, de amikor 1959-ben elsős Tanító nénim írni tanított elébb újsághasáb nagybetűket rajzolva, számos most kompetenciának nevezett készségemet és képességemet fejlesztette, amikor később felsőben a kevésbé jókat a jók segítették az meg a kooperatívitás egy formája lehetett, aztán a technikumban csopotosan elkészített feladataink is voltak, az egyetemi tankörbeli korrepetálások meg a közös feladatok is ide sorolandók.
Amit az első hatévről írsz Kechup, ha igaz akkor az elég rémes kilátás pl.az unokáim majdani iskolástársait nézve.

Teljesen egyetértek Veled, Kecupp! Mégsem lehet visszaforgatni az idő kerekét, ezért a mára kialakult (az okokat már ezerszer megrágtuk)helyzetet egy nagyon körültekintő, aprólékosan kidolgozott, a finomhangolásokat is felelősséggel végző oktatásirányításnak kell kezelni. Nem párt alapon nekimenni mindannak, amit a másik párt(pártok) változtattak, hanem a mostanra kialakult helyzet alapos feltérképezése után okosan és józanul cselekedni. Ehhez elsősorban sok-sok jóindulat, őszinteség kell.
Butaság azon vitatkozni, hogy aktívtábla vagy kréta. Ezek közül egyik sem kulcsa a megoldásnak.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már második éve dolgozhatok ezzel az eszközzel. Nagyon nagy mértékben megkönnyíti a dolgomat, és rengeteg módon fel tudom használni úgy a tanítás, mint az adminisztrációs teendők elvégzése során. (Mellékesen jegyzem meg, az uniós támogatást kizárólagosan erre lehet elkölteni, vagy vissza kell adni. Felesleges ez a cirkusz körülötte.)
Az oktatás igazi bajai abban a káoszban bújnak meg, amit a sokféle tanterv, összekuszált 4+8 meg 6+6 meg 8+4 okozott. Állandóan át kell írnunk az alapdokumentumainkat, átdolgozni az értékelési rendszert (nálunk például most az osztályok egy része tantárgyközpontú értékelést kap, másik része pedig kompetencia alapú értékelést, negyediktől pedig osztályzatot). Az utóbbi tíz évben több időt töltöttem el különböző programok és rendszerek megalkotásával, mint az óráimra való felkészüléssel. Így dolgoztam átlag napi 10-12 órát. Olyan feladatokkal látnak el bennünket egy csettintéssel, ami lehetetlenné teszi a nyugodt felkészülést, azt, amiért erre a pályára jöttünk, hogy minden idegszálunkkal a gyerekre tudjunk figyelni.
Nagy baja az oktatásnak, hogy a társadalom butább felének nyomására, minden alkotó időnket az állami oktatás irányítóinak utasítására elfecséreljük felesleges dolgokra, aztán lelkiismeretünktől vezérelve kapkodva, feszülten készülünk a tanításra, nincs időnk átgondoltan értékelni az egyéni teljesítményeket, gondosan felépíteni az egyéni haladási utakat.
A kompetencia alapú oktatás koncepciója valóban értékes, és emberi. Alaptételét tönkretenné az osztályozás visszaállítása az alsó tagozatban. Bevezetése azonban ezer sebből vérzik.(Hamarosan kifejtem majd, miért gondolom ezt.)

Igen ez az örökös elvárás a dokumentumok át- és újra- és más rendszerbe foglalva írására, töménteken adminisztráció, talán Te írtál rémprecíz igh.ról aki még rátesz a központi és fenntartói elvárásokra.
Az iskolai adminisztrálás, nem tanári feladatok csökkentése is javítana az sulibeli munkánk eredményességén.
Az uniós pénzekhez kötött feltételekkel is elég tele a hócipőm, és persze nem is tudom melyik közülük a tényleges Eu-s elvárás, a mennyi sumák pénzlenyúlást lehetővé tevő helyi sajátosság.

Szinténzenész: No és a tanyasi iskola az összevont osztályaival. Az volt aztán pedagógiai kihívás!
Én csak azon dühöngök, hogy miért kell fölöslegesen idegen szavakat használni. Meg azon is dühöngök, hogy teljesen az a látszat, mintha eddig ezek a módszerek nem léteztek volna, és majd most, megváltják az iskolát.
Abban pedig igazad van, a konferenciák meg az ilyen-olyan tanfolyamok nyelik a pénzt rendesen. Félek, hogy a legújabb (felkészítő a nem szakrendszerű oktatásra) tanfolyamhullám is ilyen lesz. (Mostanában nagyon borúlátó vagyok.)
Megvalósítható lenne kisebb osztálylétszám is, mert a gyerek/tanerő arány lehetővé teszi. s mennyivel jobb lenne mindenkinek. ÉS ?! Összevonják az iskolákat, kirúgják a tanárokat és mindenki őrüljön meg nyugodtan.
Kisiskolás: Helyesbítek, Anyessz egy főnix. ;)

most érzem úgy, nekem is meg kell szólalnom.
üdvözlöm a virtuális tanári kart!
leképezzük a mai tipikus iskola, tipikus tanári szobáját. előnyünk, mi beszélgetünk egymással, nem elbeszélünk egymás mellett.
verni vagy nem verni? ha már tehetetlen vagyok, legalább érezzem fizikálisan győztesnek magam? erős vagyok, főnök vagyok. de meddig? amíg 170 cm magas nem lesz a gyerek? vagy amíg apja be nem jön? vagy amíg a lelkiismeret szét nem rág belülről? gondolatkísérletnek jó, de megoldásnak semmiképp.
kamera? kukucska? csíííz! ha ezt bevezetik, én otthagyom a pályát. a kukkolás jellemhiba. aki kíváncsi, hozzám bármikor bejöhet, akár bejelentés nélkül is, de a maga testi valójában. nem leskelődve. arról nem is beszélve, mi mindenre használható egy videó felvétel. pl. megvágva, természetesen merő jószándékból. (nem vagyok mai csirke, vannak ötleteim, az életből merítve).
szöveges értékelés: IGEN? IGEN! és megint igen. ha hiszek benne, ha értem a lényegét, megérti a szülő, a gyerek, és többet megért belőle, mint aki lesajnálva rálegyint. aki gyakorló pedagógus, tisztában van vele, milyen óriási különbség van hármas és hármas között. arról nem is beszélve, hogy skatulyáz. nem kell megismernem a gyereket, íratok 2 témazárót, és nyugodt lelkiismerettel leosztályozom. eldöntöm a sorsát. egy életre. fogalma sincs, mit kellene javítania, és hogyan. a szöveges értékelés ezt is megmondja. szülőnek, gyereknek, egyaránt. sokat kell vele dolgozni? igen. hagyjuk a búbánatba azt a sok felesleges adminisztrációt, jelentést, 6példányba, kéthavonta, öthelyre. ezt harcoljuk ki végre!
kompetencia alapú oktatás: igen igen igen. megismerem, fejlesztem. őt, nem az átlaggyereket. és el fog jutni, ahova képes, - ha én képes vagyok őt fejleszteni. differenciálni. húszfelé szakadni. egymagam. pedagógiai szakasszisztencia, iskolai pszichológus, családsegítő, aki a helyzet magaslatán áll, - ezekért harcoljunk.
na, sulifon/kisiskolás én is letettem a névjegyemet. nézd el hevességemet, én voltam az első, és azóta is leghűségesebb olvasód.

Tartalmas névjegy, Cskati! Minden szava aranyat ér! Jó kis csapat lesz ez itt, és Rád is nagy szükség van! Örülök, hogy megszólaltál!

Cskati: Csendes Kati? vagy Anyessz?, vagy valaki más? mindegyis, megfontolandó amit a szöveges értékelésről írsz, bár a sors eldöntést egy életre kétlem,szinte kedvem van kipróbálni,
Sajna szerintem majd elvárják még 30 felé szakadást is.

Én csak halkan szólalnék meg egy témában mint illetéktelen: osztályzás jegyekkel vagy szöveges értékeléssel.

Szerintem teljesen felesleges a vita ezen. Minket még jegyekkel osztályoztak. A felelősségtudó tanár (az osztályfőnököm például) mindehhez azonban mindig fűzött szóbeli értékelést, amiben el mondta, miben vagyunk jók, mit kellene javítanunk és hogyan. És persze olyan is volt, aki "bevágta" a jegyet a naplóba és kész.

Most is ugyanezt hallom több helyről: a lelkiismeretes tanerő olyan értékelést csinál, amit a szülő is, gyerek is ért, épp ezért tanulnak belőle. Aki meg kényszer-tanár, az meg kiválaszt egy sablont, szépen lemásolja, és ugyanott vagyunk, mint a szó nélküli osztályzással...

Nem itt a kérdés. Inkább ott, hogy aki tanít, az csinálja azt lelkiismeretesen, még ha nem hivatástudattal teszi, akkor is. Mert ha nem hivatása, akkor legalább a munkája, amit köteles jól végezni.

Az orwelli ötlet meg ijesztő... Azért remélem nem jutunk idáig. Bár pár órát szívesen megnéznék utólag videóról, de csak okulás céljából.

csendeskati, ha már így lelepleződtem, de hívhatsz kati tanító néninek is :)
néha túlzásokkal kell élni, hogy felfigyeljenek az emberre. lám, te is felkaptad a fejed. csak azt akartam mondani, ha részletesen elmondom/leírom, mi a jó, és mit kell javítani, többet teszek, mintha rásütöm: hármas. a hármasokra általában senki sem figyel. mindenki a szélső értékekre koncentrál. a szöveges értékelés pont ennek a \"szürke\" tábornak használ a legtöbbet. kiderül róla, van, amiben jobb, és érdemes hajtani a többért. én legalábbis így tapasztalom. és dicsérni, sokat dicsérni. nem érdemtelenül, de észrevéve a parányi jót is. tudod, a gyógyszert is édes bevonattal készítik. már amelyiket. én ilyen tabletta szeretnék lenni a következő életemben :)))))))))))))))) ebben meg békénhagyott, nyugodtan dolgozó pedagógus.
sokat kérek?
ps: milena, a szívembe zártalak..

Egyetértek Katival: Milena, te, aki "csak" leszel pedagógus (bocs, hogy kikotyogtam) élesebben látod az osztályzás-szöveges értékelés lényegét, mint sok-sok "kolléga" (nem a jelenlevők, mert egyébként megírnám azt is): régebben is fűztünk hozzá a jegyhez szóbeli értékelést (például nálam tesiből a gyerekeknek alsó tagozaton füzetük van, amibe minden óra után értékelem a kölyköket - hozzáteszem, hogy a mi létszámainkkal nem olyan nehéz a dolog!)
Ugyanez igaz a kompetencia alapú oktatással: aki eddig nem ennek szellemében nevelt, mit csinált? kecuppnak igaza van: semmi újat nem kell feltalálni, minden adott évtizedek, századok óta - PEDAGÓGUS kell!!!

Teljes mértékben egyet értek zöldbékával! Pedagógus kell, csupa-csupa nagy betűvel. Aki mindenek előtt nevel, felemel, majd csak ezek után oktat,tanít.Lehet,hogy furcsának találjátok, de nekem egyre többször villan be az óráimon a Maslow-i piramis képe. A szükségleteket cskati csodásan kifejtette,igen: szeretet, dícséret, szöveges személyre szabott feladatok, értékelés, a gyermek napi értékeinek elismerése stb. és már meg is van a hozzáadott érték. Milyen jól hangzik és egyszerű a recept így leírva! És milyen jó lenne ha ezeknek a felét mi pedagógusok is megkaphatnánk !

Úgy látom, ez a pedagógus (= szolga) problémakör feloldhatatlan. A szüleim 30-40 éve ugyanezekről a dolgokról vitáztak a vacsoránál - lévén, hogy maguk is tanarak voltak. Aztán jött egy kicsit jobb időszak, most meg aztán nemigen látszik az alagút vége. Nincs más hátra, aki meg akar maradni ezen a pályán, annak böcsülettel csinálni kell, mert csak ez maradt már. Aki meg nem szenvedélyes, mániákus, megszállott, azt kérem, gyorsan tegye le a krétát.

Nem akarok "csupa-csupa nagybetűvel" pedagógus lenni! Csak egyszerűen pedagógus.Tanító néni. Olyan, aki napról napra örömet talál a munkájában, jól és biztonságban érzi magát a munkahelyén, a tanítványai között. Nem adminisztrátor, nem szociális munkás, nem nyomozó, nem tanú, nem a gazdasági szféra haszontalan eltartottja. Egyszerűen tanító néni. És amíg rákényszerítenek, hogy adminisztrátor és szociális munkás, és .........legyek, addig csak rám tartozik, hogy szenvedélyes, mániákus, megszállott módon végzem-e a munkám a saját örömömre. A jelenlegi körülmények között, ha ezek a dolgok elvárásként fogalmazódnak meg velem szemben, akkor nyilvánvalóan csupa nagybetűs BALEK vagyok.

O.k., kicsit sarkosan fogalmaztam, igazad van. Egyszerűen csak pedagógus. Ez az. Ez nem sok, és milyen sok. És egyszerűen csak hagyjanak már dolgozni, és hadd dolgozzam már szét az agyamat úgy, ahogy én akarom, és fizessenek meg érte, ha lehet, jól van? csak ennyi. Köszi előre is.

Erről van szó! És tudom, hogy Te is így gondoltad már tegnap is. Olyan ez, mint az elrendelt plussz két óra. Amíg nem rendelték el, szó nélkül hozzátettünk tizenkettőt, de amikor előírták felháborított bennünket. Akutyamindenségit!

Kamerázáshoz: és az én depis gimis kamaszom, amikor végre egy kegyelmi pillanatban elmondaná, hogy az apjaanyja hogy ordít vele, ha hármast visz haza, vagy stbstb. akkor ezt sose fogja megtenni, mert hogy kamera. Elvettük tőle az utolsó lehetőséget is, hoyg valaki felnőttet a bizalmába fogadjon.
TEsti fenyítés: na ezt ne. Felvesszük kamerára, ahogy szigorúan hidegen és előre megfontoltam megütjük a gyereket. (amúgy akinek a szülője bele fog ebbe egyezni, pont az a gyerek tökéletesen érzéketlen lesz a fenekelésre) Majd a felvétel alapján szigorúan hidegen és racionálisan megviatjuk a szülővel, hogy a második ütés erősebb volt vagy sem a megengedettnél. Boá.
Többi: csatlakozom a harapókhoz. Engem ne dicsérgessen senki, ne rebegjenek meghatottan elcsukló hangon a hivatástudatomról, megelégszem én a tiszetességes fizetéssel és azzal, ha elhiszik, hoyg ez egy szakma és miértünk hozzá, és ne gerjesszék azt a hangulatiot, hoyg bárki érthet hozzá és bárki beleszólhat. AHogy a sebésznek sem diktálom, hoyg hol vágjon, így nekem se mondják meg a partvonalról, hogy mit, miből és hogyan tanítsak.

juteszembe, néhány döntéshozót szeretnék én is bekamerázni a teljes munkaidejére :-) vagy inkább :-(

Én is megpróbálok tömör lenni:
- Érdemes volna már a főiskolán, gyakorló-iskolában felvenni egy-két órát és kielemezni. Már ott kiderülne a jelöltek számára, hogy alkalmas vagyok e a pályára, vagy csak kell egy diploma!
- Ez jót tenne a gyakorló pedagógusoknak is, hiszen kívülről nézve könnyebben észrevehetjük a saját hibáinkat (a több évtizedes rutin és berögződések ellenére is)
- A termek bekamerázásának sokan örülnének (ismerek ilyen igazgatókat), de remélhetőleg ez nem fog bekövetkezni.
- A szöveges értékelésnek nem látom értelmét! Az a szülő, aki figyelemmel kíséri a gyerekét, az a jegyekből észreveheti, hogy baj van és bemegy megkérdezni a tanító nénit, hogy mi a gond. Akit meg nem érdekel az a sorok között sem fog tudni olvasni.
- Az osztályzás negatív hatásai: Ne akarjuk már a szegény gyereket mindentől megóvni, hiszen nem egy mesevilágba neveljük őket. Minél jobban pátyolgatjuk őket, annál nagyobb törés lesz nekik felkerülni a felső tagozatba, nem is beszélve a középiskoláról.

Az oktatási rendszer:
Szerintem eljárt a régi iskola felett az idő!
Az informatikai forradalom kellős közepében vagyunk! Megszűnt az, hogy a tanító néni mindent jobban tud! Egy 9 éves gyerek lehet, hogy egy adott témakörben (dinoszauruszok, stb) sokkal tájékozottabb mint a pedagógus. Ez ellen nem tudunk mit tenni! Kinyílt a világ!
Egyszerűen nincs szükség azoknak az ismereteknek a jelentős részére, amit eddig bemagoltattunk! Egy olyan világban élünk ahol nem a jelesek fognak érvényesülni!
A PISA felmérési eredmények is ezt mutatják. Nem a gyerekeink lettek kevésbé okosak! Az elvárások lettek mások. A PISA alkalmazkodott az élet új elvárásaihoz és nem azt méri, hogy egy gyerek hogy tud behelyettesíteni egy megtanult képletbe számokat.
Azt méri, hogy a képletet mennyire tudja valós gyakorlati feladatokban alkalmazni! Kreatívan!!!
Nincs olyan, hogy egy élethelyzetben csak egyenletet oldunk meg. Grafikont kell közben leolvasni, értelmezni és ez alapján számolni...fejben!
És ezt a számítógép előtt felnövő gyerekek jobban tudják mint mi!
- Természetesen, - ne értsetek félre - nem mondtam, hogy nem kell megtanítani a gyerekeket írni, meg olvasni. Nagyon is fontos, de nekünk is lépést kell tartani velük, és a technikai fejlődéssel. Csak így tudjuk megérteni ennek a kornak a gyerekeit!
Egy nagyon jó példa , hogy az általam megkérdezett gyerek könyvtárosok közül senki nem olvasta a Harry Pottert!
Ha ennyire nem érdekel bennünket az hogy a gyerekeket mi foglalkoztatja, akkor hogy várhatjuk el tőlük hogy őket érdekelje a mi mondókánk?
- Bocsánat ha kicsit odamondósra sikeredett ez a komment és sok lett benne a felkiáltó jel. Tudjátok be annak, hogy én vagyok a virtuális iskola rendszergazdája és kicsit kívülről látom ezt az egész tanári szobát!
Ja és fiatal is vagyok:)

Kisiskolás! Nagyon tetszik a blogod! Publikáltam is néhány írásodat az oldalamon. Remélem nem haragszol érte. www.sulihalo.hu

További kellemes hétvégét!

"- Érdemes volna már a főiskolán, gyakorló-iskolában felvenni egy-két órát és kielemezni. Már ott kiderülne a jelöltek számára, hogy alkalmas vagyok e a pályára, vagy csak kell egy diploma!"

Ez így sarkított... Nem is kicsit. SuliHáló, nem tudom, mennyire vagy otthon a mai tanárképzésben, ha nagyon, akkor most evidenciákat mondok: elméletben fejlődik, egyre több az olyan óra, ahol állítólag gyakorlati tudást adnak át, gyakorlatban meg süllyed a hajó, gyakorlati tudásnak meg nyoma sincs.

Igen, érdemes lenne felvenni az órákat, tökéletesen egyetértek, annak az elemzése sokat segíthetne. De nem derülne ki belőle, hogy ki az, aki nem oda való.

A megoldás az lenne, ha a tanárképzésbe való bekerüléshez a jelöltnek meg kellene oldani egy pszichológiai tesztet, illetve át kellene mennie egy egyészégügyi alkalmasságin. (Elárulom, most egyik sincs.) Amennyiben valaki ezen az első rostán átmegy, annak nem ártana az öt év alatt legalább 5 önismereti kurzus elvégzésére lehetőséget nyújtani. Emellé kellenének olyan módszertan órák, ahol a gyakorlatban mutatják meg, mit és hogyan oktassunk. (Kicsit keltett csak vicces benyomást, amikor a kooperatív csoportmunkáról, aktívtábláról, pármunkáról, ilyesmikről hallgattunk egy féléven keresztül teljesen frontális előadást...)

Ezek után gyakorlati tanítás, ahol ne feledjük, a tanárjelölt először áll ki osztály elé, és némiképp idegesen próbál boldogulni velük. És nekem ne mondja senki, hogy ilyenkor az első, ami eszünkbe jut, az a tankönyv szövege, amit olyan jól megtanultunk! Inkább csak próbál az ember rögtönözni.

Én azt hiszem, jó pár órának el kell telnie ahhoz, hogy az ember alkalmazni tudja a megtanultakat, még akkor is, ha azokat jól tanították.

A gyakorlóiskolai órafelvételből annyi derülne ki, hogy ki az, aki kevésbé stresszesebb és jobban alkalmazza a tanultakat két óra után, és ki az, akinek ehhez több idő kell, semmi egyéb. Merész dolog lenne ezek alapján dönteni. Amire viszont nafyon jó lenne, az a hibák közös kielemzése, hogy a hallgató lássa is, mit hol rontott el. (Másik idekapcsolódó kérdés: mikor lenne idő ezeket kielemezni? Én egy órámról kb. 10 perc értékelést kaptam, van amiről ennyit sem.)

Személyesen: A javaslatod alapján többet nem mehetnék gyerekek közé"- Érdemes volna már a főiskolán, gyakorló-iskolában felvenni egy-két órát és kielemezni. Már ott kiderülne a jelöltek számára, hogy alkalmas vagyok e a pályára, vagy csak kell egy diploma!"

Ez így sarkított... Nem is kicsit. SuliHáló, nem tudom, mennyire vagy otthon a mai tanárképzésben, ha nagyon, akkor most evidenciákat mondok: elméletben fejlődik, egyre több az olyan óra, ahol állítólag gyakorlati tudást adnak át, gyakorlatban meg süllyed a hajó, gyakorlati tudásnak meg nyoma sincs.

Igen, érdemes lenne felvenni az órákat, tökéletesen egyetértek, annak az elemzése sokat segíthetne. De nem derülne ki belőle, hogy ki az, aki nem oda való.

A megoldás az lenne, ha a tanárképzésbe való bekerüléshez a jelöltnek meg kellene oldani egy pszichológiai tesztet, illetve át kellene mennie egy egyészégügyi alkalmasságin. (Elárulom, most egyik sincs.) Amennyiben valaki ezen az első rostán átmegy, annak nem ártana az öt év alatt legalább 5 önismereti kurzus elvégzésére lehetőséget nyújtani. Emellé kellenének olyan módszertan órák, ahol a gyakorlatban mutatják meg, mit és hogyan oktassunk. (Kicsit keltett csak vicces benyomást, amikor a kooperatív csoportmunkáról, aktívtábláról, ilyesmikről hallgattunk egy féléven keresztül teljesen frontális előadást...)

Ezek után gyakorlati tanítás, ahol ne feledjük, a tanárjelölt először áll ki osztály elé, és némiképp idegesen próbál boldogulni velük. És nekem ne mondja senki, hogy ilyenkor az első, ami eszünkbe jut, az a tankönyv szövege, amit olyan jól megtanultunk! Inkább csak próbál az ember rögtönözni.

Én azt hiszem, jó pár órának el kell telnie ahhoz, hogy az ember alkalmazni tudja a megtanultakat, még akkor is, ha azokat jól tanították.

A gyakorlóiskolai órafelvételből annyi derülne ki, hogy ki az, aki kevésbé stresszesebb és jobban alkalmazza a tanultakat két óra után, és ki az, akinek ehhez több idő kell, semmi egyéb. Merész dolog lenne ezek alapján dönteni.

Személyesen: ez alapján többet gyerekek közé nem mehetnék. Pedig pár héttel a gyakorlótanítás után meg vagyok róla győződve, hogy én a pocsék teljesítményem ellenére is oda való vagyok. És ki az, aki ezt eldöntheti?

Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam, de ez kikívánkozott... Pedig pár héttel a gyakorlótanítás után meg vagyok róla győződve, hogy én a pocsék teljesítményem ellenére is oda való vagyok. És ki az, aki ezt eldöntheti?

Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam, de ez kikívánkozott...

Én látom, hogy mindenki csak a megoldásokat igyekszik keresni. De azért ezt higgadtan, nem kapkodva kellene, arra ott vannak a politikusok. Akárkivel beszélek, mindenhol nagy az elkeseredés. De nem hiszem, hogy a verés visszaállítása, a bekamerázott osztályok jelentenének megoldást... :(

Elnézést, ez érdekesen duplán ment át... Sulifon, kérlek, ha bele tudsz nyúlni, szerkeszd meg. Az a fránya ctrl+c. :)

Pár gondolatot hozzátennék még a kamerákhoz és a testi fenyítéshez: egyiket sem végső megoldásként képzelném el, hanem olyan eszközként, amit megfelelő kontroll mellett hatékonyan lehetne alkalmazni, bizonyos esetekben. Tudom, hogy ez a két felvetés szinte tabunak számít, de szerintem érdemes legalább újragondolni, hogy mik lehetnek az előnyei és mik a hátrányai, és utána döntést hozni. Ehhez az is jó lenne, ha kicsit tovább tudnánk lépni azon, hogy a bekamerázás orwelli BigBrothert jelent, a testi fenyítés pedig a lelki sérült pedagógus elfojtott dominanciájának kielégülését szolgálná.

Nem. A kamerázás eszköz a fegyelmezési problémák megoldására. Nem kukkolás, mert a szülők-diákok-tanárok tudtával és beleegyezésével történne, úgy, hogy pontosan és világosan meg lenne beszélve, hogy kik láthatják a felvételeket, azok milyen céllal készülnek, és hogy ebből milyen előnye származik a diáknak, tanárnak és szülőnek. Én erre az esetre gondoltam,szerintem ilyen feltételek mellett elképzelhető, hogy az óráról készült felvételek segíthetik a pedagógus munkáját, eldönthetik a vitás kérdéseket, objektív visszajelzéssel szolgálhatnak a szülőknek a gyerek teljesítményéről (pl. felelésnél).

A testi fenyítés tudom, sikamlósabb téma. A félreértések elkerülése végett, nem azt mondom, hogy ez egy univerzális tanári eszköz legyen, korosztálytól és problémától függetlenül. Csupán azt gondolom, hogy fiatal életkorban a fizikai fájdalom -természetesen olyan, ami nem okoz semmilyen maradandó károsodást vagy szervi sérülést, szóval egy elfenekelés, egy körmös vagy egy pofon- nagyon hatékony viselkedésszabályozó lehet, akkor _ha más mód már nem maradt_ erre. Olyan büntetés, aminek a hatása azonnali, és aminek a fenyegetése valós. Évezredek óta bevett módszer, azzal a veszéllyel, hogy nagyon vissza lehet élni vele. De ha megpróbáljuk a visszaéléseket a minimális szintre szorítani, akkor lehet, hogy nagy segítésgére lehet a nevelési munkának. Remélem tudunk erről a témáról vitatkozni anélkül, hogy félreértenétek a szándékom.

A pedagógusképzésről: való igaz, hogy sokkal több gyakorlat kellene. Ha jól tudom, most változtak meg a jogszabályok olyan módon, hogy a pályakezdő pedagógusok három évig nem kaphatnak határozatlan kinevezést. Szerintem ez jó döntés.

Pszichológiai teszttel nem hinném, hogy ki lehet szűrni, kiből lesz majd jó tanár. Ahhoz "éles" helyzet kell, és rengeteg visszajelzés, és elég fejlődési idő. A tanárképzésen a gyakorló tanításnak nem heti egy órában kéne történnie fél évig, egyetlen vizsgatanítással, hanem mondjuk egy teljes vizsgaévig, több osztályban is tanítva. Egészen más az, ha valaki "könnyű osztályt" fog ki elsőre, és más, ha az iskola rémait kapja. Van aki a mélyvízben tud jól fejlődni, és van, akinek a könnyű gyerekekkel jön meg az önbizalma. Ha pedig látja, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel teljesen másmilyen eredményeket ér el a különböző osztályokban, akkor az önértékelése is reálisabb lesz.

A távolabbi jövőben én azt a képet is el tudom képzelni, hogy teljesen szétválik az állami oktatás a nagy cégek által finanszírozott magánoktatástól. Ez utóbbi esetében a 14-18, vagy akár a 18-25 éves korosztályt olyan képzésben részesítenék, amely valódi értéket képvisel a munkaerőpiacon. Lehet, hogy nem "érettséginek" vagy "diplomának" hívnák a papírt, amit a képzés végén kap, hanem mondjuk "Google iskolazárónak", de ha a szülők azt tapasztalnák, hogy az ilyennel rendelkező gyerekek elhelyezkedési és kezdő fizetési esélyei magasabbak, jóval magasabbak, mint a "hagyományos" iskolákból jövő gyerekéi, akkor egy spontán evolúciós folyamattal megoldódna az oktatás kérdése.

És az sem biztos, hogy az ilyen "vállalati" iskolák jobban újratermelnék a társadalmi különbségeket, ha ott a teljesítményt valóban a tehetség és az eredmények alapján értékelnék, nem pedig egy, a való világ követelményeitől egyre inkább elrugaszkodott tantervnek való megfelelés alapján.

Én sem gondoltam, hogy pszichológiai teszttel meg lehetne állapítani, kiből lesz jó tanár. De ki lehetne szűrni az instabilokat, ideggyengéket, egyéb nem egészséges, cseppet sem tanárnak való élőlényeket. Esetleg kritériumként be lehetne vezetni, hogy aki saját bevallása szerint is utálja a gyerekeket, az ne menjen tanárnak. (Mert igen, van ilyen.)

Gyakorlótanítás: gyakorlóiskolákban. Ott nincs "rossz osztály". A gyerekek jól motiváltak, szülői támogatás a normális tízszerese. Kis osztálylétszámok, felszerelt osztályok (nem az ablakpárkány alatt besüvítő szél, leszakadófélben lévő tábla). Jelenleg is vitatott, van-e értelme ilyen műtermi körülmények között tanítani. Szerintem van, de érdemes lenne bennünket kiengedni normális, nem gyakorlóiskolákba.

Most látom csak, hogy annak idején milyen alapos felkészítést kaptunk a tanítóképzőben, ennek ellenére úgy éreztem, hogy nem tudok semmit. Bizony, kellett néhány év, mire "beértem". Aztán volt szerencsém estin elvégezni tanárképző 1 szakot, hát... Remélem a nappali képzésben nem ez a színvonal jellemző, mert akkor isten óvja a gyerekeinket, meg minket is.
Nekem az egyhónapos tanítási gyakorlaton azt mondta a szakvezetőm: "Egy tanítónő egy szál krétával is tanítónő." Azóta is igyekszem ehhez tartani magam. Ez nem azt jelenti, hogy vissza akarnám fordítani az idő kerekét.
Lehet merengeni a mondat értelmén.

Kedves Milena!
Nem kell azt a duplázott szöveget kivenni! Kell oda az a nyomaték!Én is meg vagyok győződve róla, hogy igazi pedagógus vagy! Hihetetlenül jól látod a képzés gyengeségeit éppúgy, mint a ma iskoláinak problémáit. És nem csak látod, érzékenyen és pontosan reagálsz. Értem amit kimondasz, és azt is, amit nem, mert a mondandód egy részét érezni kell!
Mindenben egyetértek Veled! Csak remélni merem, hogy a HÖK is odafigyel a véleményedre, és azt is remélem, hogy a ma iskolájának gyakorló pedagógusaihoz is eljuthatnak a gondolataid.
Asszem is tanulhatna abból, amit elmondtál. Őszinte leszek: annyira elgondolkodtatott ezzel a visszatérő testi fenyítéssel, meg kamerázással kapcsolatos véleményével, hogy kedvem lenne kipróbálni az ötletét, személyesen rajta! Talán akadna köztünk önként jelentkező, aki vállalná, hogy kamerára rögzíti.(?)

Örömmel olvasgatom a véleményeket, él a tantestület! Ezt a kameraügyet szerintem lezárhatnánk: úgy gondolom, hogy többségünknek teljesen mindegy, hogy van-e kamera vagy nincs. A testi fenyítés már érdekesebb dolog - sosem alkalmaztam (tényleg!), de kapni, kaptam gyermekkoromban. Mégsem ítélem el ezért akkori tanáraimat, sőt, semmilyen kellemetlen emléket nem ébreszt bennem! Ezzel persze nem állok mellé, de nem tudom elítélni azt a kollégát sem, aki akkor, egyszer, mert kibírhatatlan volt már a helyzet, mert ..., lehúz egy nyaklevest. És biztos, hogy ha én lettem volna akkor az igazgató, amikor egyik kollégám tovább nem tűrve egy gyerek provokáló, gyalázkodó szövegét, meglegyintette, akkor behívatva a kollégámat nem azt kérdeztem volna tőle: -Mit csináltál, hogy a gyerek...? Hanem azt, hogy: Mit csinált az a gyerek, hogy te ...?
Nem tudom, értitek-e?

Kisiskolás: oké, értettem, részemről lezárva a téma, ebben a stílusban én sem látom értelmét folytatni.

Édes, Drága Asszem!
Bocsáss meg nekem! Csak azt akartam érzékeltetni, hogyan is viselkedne az a valaki, akit testi fenyítésben részesítünk (Makarenko után szabadon). Látod, a kísérlet sikerült. Pontosan ezt mondaná, amit Te most! Gondold csak végig! Azért kaptunk Istentől észt, hogy ne erővel oldjuk meg a konfliktusainkat. Természetesen nem gondoltam komolyan, amit írtam. És most ünnepélyesen bocsánatot kérek Tőled itt, a virtuális tanári kar előtt. Szükségünk van Rád! Eszedbe ne jusson itthagyni bennünket! Különben sem mehetsz el revans nélkül! (Reszkessek?)
Szeretettel üdvözöl: Kisiskolás(alias Sulifon)

Suliháló lépésről-lépésre haladjunk, előbb megtanul számolni, bemagolja a szorzó táblát, megtanul egyenletet megoldani, képletbe behelyettesíteni, mikor képés ezekre akkor tud önállóan grafikont leolvasni, értékelni, átrendezni (ne tudd meg micsoda kínlódás érettségi évében önálló müszaki számításra bírni csomó 12-es szakközépiskolást).
Asszem milyen nagy cég milyen oktatásáról beszélünk?
18.évig tart a tankötelezettség manapság, azért tanítjuk és neveljük középiskolában is a diákokat, hogy életképes, önálló, művelt ember legyen, nem jól képzett munkaerő, a vállati iskolák célirányosan csak az adott helyzetben szükséges ismereteket adják, (kvázi betanítás végeznek), a közoktatás stabil alapokat kellene adjon, a szakspeciálisokat meg a cégeknél erre ráépítve szerezze meg az akinek az kell.
Verni vagy nem verni nem kérdés, hanem alapelv kellene legyen, erőszakra erőszak a válasz, emberi szóra emberi szó, következetességre következetesség,
Meggyőződésem, hogy szöveggel nem lehet nevelni csak a személyemmel, ha elllentmond a szájnak a tett akkor, nincs hatása.
Iskola kicsiknek: figyeles, nyugis elhívatott tanító nénik ( pl mit szólnátok ha a kezdők folyamatosan egy haladó tanárral együtt dolgoznának, egyszerre egy teremben,több figyelem is jutna mindenkire). Iskola nagyobbaknak (10-14) évenkénti szigorú központi alapképességeket mérő vizsgákkal, fakultatív tantárgyakkal. Középiskola(15-18) gyakorlatias ismeretekkel ( tanulási technológia, a lábasfejűek helyett az egészségtan, szerves kémia helyett környezetvédelem, nem perzsa és ógörög történelem, hanem a múlt század ismerete,jó és rossz példa volt akkor is, nem magas tudományok hanem a környező világ és a szakmámból vett példa: jó szerszámokkal érdekes kétkezi munka, hátha örömet okoz.
Na kb ennyi, egy kirándulással töltött szombat után, tanítványok iskolán kívül, szabadon, sok közös élménnyel, ezt kívánom minden közösségnek, hiszen a gyerekeink egymástól is rengeteget tanulnak.

Szerintem a testi fenyítés ügyet is lezárhatnánk. Minek olyanról vitázni, amit úgysem fognak semmilyen formában visszahozni.
Én nem azt akartam üzenni, hogy a gyakorló iskolában egy felvétel alapján kellene eldönteni, hogy alkalmas- e valaki a pályára. Ez egy önkontrol, vagy önismereti gyakorlatnak lenne jó. Külső szemlélőként, a gyerek szemével nézve sok hibánkat észrevennénk, és azt később korrigálni tudnánk.
Szerintem is több önismeret kellene (bár van akinek ez nem tesz jót)és a gyakorlati képzésnek is többnek kellene lenni, amikor az ember kipróbálhatja magát és a tanultakat.
Nekem is úgy rémlik, hogy az első időszakban csak rögtönöz az ember, aztán a tapasztalatokból kialakul egy napi rutin.
És ezt nem a főiskolán tanuljuk!!!
Az élet a nagy pedagógusképző!
Aki itt megállja a helyét, az tényleg egy szál krétával is pedagógus!
Aki meg nem az óraadó! De az is kell:)

zöldbéka: igen, értem. vérmérséklet kérdése. aki impulzív, mint én, az néha tesz olyat, amit rögtön meg is bán, és aztán nagyon szégyenli magát érte. de hogy törvényesíteni..... NEM. én el se tudtam volna képzelni, hogy annak idején az én gyerekemet egy tanár megüsse. "én szültem, ha kell, én pofozom" ez se helyes elv, nem is vagyok büszke rá, de, gondolom, több szülő is hasonlóan gondolkodik. ha nevelni akarok, nem helyes a testi fenyítés. ha az unokámat -majd- meglegyinti a fiam, biztos kikaparom a szemét :). akinek jót akarunk, ne bántsuk. a ránk bízott gyereknek meg biztos nem akarunk rosszat.
persze értem én asszem gondolatait, el se ítélem érte. kicsikkel viszonylag könnyű. viszonylag. de egy nagyobb kamasz, aki már televan sérelemmel, bánattal, ki nem élt agresszióval, persze, hogy kihozza belőlünk a legrosszabbat. a tehetetlenség érzésénél nincs rosszabb. és ez társadalmi probléma. manapság a pedagógus-szakmának mintha csak ellendrukkerei lennének. soha nem azt kérdezik, mit segítsünk, inkább azt keresik, mit hibáztunk? de előrevisz ez?
kedves asszem!
itt ne hagyj bennünket. kellenek a másféle, a sokféle gondolatok, sosem lehet tudni, mi indít el a helyes úton.
kamera-gumicsont (ígérem, többet nem hozom szóba)a bemutató órán nem is törődtem vele, hogy ott volt, megvolt a funkciója. ha nincs, akkor is úgy beszéltem, viselkedtem volna. nem ez a bajom vele. hanem az, hogy rejtve, ki nem mondva, minket akarnának vele lefigyelni. minden másodpercben a toppon vagyok-e? mit reagálok akkor? 100%-osan teljesítek-e? növesztettem-e 20 szemet, hogy egyszerre lássak minden gyereket, minden történést? a lehetséges megoldások közül a leghelyesebbet választottam-e?
nem, nem vagyok paraionás, de nézem a híreket. hány szerencsétlen rendőrt hurcolnak meg azért, mert ott és akkor nem tudott a későbbiek szerinti leghelyesebb döntést hozni. (ez nem politikai állásfoglalás, politikát eldobni, minél messzebb!)ha azon görcsölök, mit lehet másképp is értelmezni, megoldani, nem marad időm, energiám, merszem nevelni. a magam nem tökéletes, de jószándékkal teli módján. ne várja tőlem senki a tökéletességet. nem vagyok, nem is leszek soha. ember vagyok, aki hibázik. ha így jó, csinálom, ha nem..... jöhet a kamera. én meg mehetek. mert megyek.
milena
gyere hozzánk kollégának.
suliháló
tulajdonképpen azt mondod, amit én, csak mert nem vagy gyakorló pedagógus, nem látod minden oldalát. nem baj, kérdezz.
a szöveges értékelés nem arról szól, hogy csomagoljuk vattába a gyereket. pont ellenkezőleg. szembesítjük a hiányosságaival, de a pozitívumokkal együtt. így könnyebb javítani. nem? szemléltetésképp egy kis részlet a matematika szöveges értékelésből. ezt még évekkel ezelőtt dolgoztuk ki, azóta többször átdolgoztuk.
mat. 1. o. félévi ért.
kategóriák:
SZÁMFOGALMAD, MŰVELETVÉGZÉSED, LOGIKUS GONDOLKODÁSOD,
PROBLÉMA-MEGOLDÓ GONDOLKODÁSOD
mert hogy a gyereknek szól, őt értékelem.
mind a négy területre kidolgoztuk az "optimális"-tól a "fejlesztésre szorul"-ig az időszaki köv. rendszert.
pl.
számfogalom:
Hibátlanul írod és olvasod a számokat a tanult számkörben. Megtalálod a helyüket a számegyenesen. Minden számnak jól megnevezed a szomszédait. A számokat két, három tagra is helyesen bontod. ....Hibátlanul írod és olvasod a számokat a tanult számkörben. Megtalálod a helyüket a számegyenesen. Minden számnak jól megnevezed a szomszédait. A számokat két tagra helyesen bontod. Próbálkozol a 3 tagra bontással is.
Hibátlanul írod és olvasod a számokat a tanult számkörben. Megtalálod a helyüket a számegyenesen. Segítséggel minden számnak jól megnevezed a szomszédait. A számokat két tagra helyesen bontod. ...Még hibásan írod és olvasod a számokat a tanult számkörben. Segítséggel találod meg a helyüket a számegyenesen. Segítséggel minden számnak jól megnevezed a szomszédait. A számokat két tagra segítséggel is hibásan bontod.
szerinted ez babusgatás? még csak a sorok közt sem kell olvasni, érthetően le van írva. a szülő látja, tudja, mit segítsen. ha akar. ha meg nem, oly' mindegy, számok, vagy betűk..
sulifon! nyugodtan moderáld ki a fölösleget! már megint túl sokat beszéltem

Kisiskolás: ok. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy felnőttként vitatkozunk. A te hozzászólásod stílusában én tipikus pedagógusi gúnyt és kioktatást éreztem, amivel a szerinted rossz ötletemet a saját hátamon csattanva (szó szerint :) akartad kifigurázni a virtuális tantestület (osztály...) előtt, hogy belássam, tévedek. Magyarul a személyemet támadtad, az érvek helyett. Spongyát rá.

Másfelől viszont igazad van: ha bevezetném a módszert, természetes lenne, hogy előbb ki akarom próbálni. Nyilván magamon. Nincs azzal semmi baj.

Most mennem kell, később még válaszolok részletesebben, addig is szép délutánt.

Cskati egyetértek azzal amit mondtál, az is jó ahogy írod, jobb ha hosszú, legalább jobban megértjük, ráérünk elovasni, és a magam műfaján túli tapasztalatokat szívesen veszem olyanoktól, akik hasonlóan látják a szakmánkat (és talán a világot is).

Kedves Asszem! Nagyon várom a részletesebb válaszod.
Addig is szeretném,hogy tudd, nem állt szándékomban gúnyolódni, legfeljebb csak tréfálni egy kicsit. A "tipikus pedagógusi gúny" azonban okozott némi fejtörést nekem. Lehet, hogy ilyen lennék? Megfigyelés alá fogom helyezni magamat.

Suliháló! Téged még nem is üdvözöltelek, pedig nagyon örülök, hogy erősíted az online tanári kart.
Természetesen nem bánom, hogy vettél át néhány írást, ha arra érdemesnek találtad. Azt hiszem, nagyjából egyidőben kezdtük az Internet adta nyilvánosságot próbára tenni. Úgy gondolom, hasznos weboldalat építesz. Egy cél érdekében tevékenykedünk itt mindannyian, s hogy milyen sikerrel, mostantól már Rajtad is múlik.

Én is üdvözöllek Kisiskolás!
Egy ideje már figyelem a ténykedésedet és úgy látom nem csak én vagyok az egyetlen. Ez a cikk nagyon gondolatébresztő volt. Nem véletlenül mondta D, hogy ha ő látogatottságot szeretne, akkor egy politikai blogot csinálna. És igaza volt, bedobtál egy kis politikát és az eddig csendben olvasgatók billentyűzetet ragadtak.
Remek kis közösség kezd itt kialakulni....
Hajrá...