Méghogy a többletpénzért vállaljuk az integrációt!? Kire költjük azt a többletpénzt, ha esetleg részesül belőle az iskola? Teljes egészében, az utolsó fillérig a gyerekekre! Melyik pedagógusnak lett több a fizetése attól, hogy sokszoros munkát vállalt az integrációval? Az enyém bizony nem! És a kollégáimé sem! A feladataim sokszorosára nőttek. Naponta vívunk emberfeletti küzdelmet, hogy eredményt érjünk el azokkal a gyerekekkel, akiknek egyetlen esélye mi vagyunk! És ránk számíthatnak! Csak ránk számíthatnak!
"Az SNI-s gyerek nagy kincs, dupla fejkvóta jár utána, s a létszám szempontjából három főnek számít. Nagyon készségesen felvállalják az ilyen gyerekeket az iskolák - amíg adminisztrálják őket. Elméletileg és papíron többnyire minden rendben van. Az integrálandó gyermek heti óraszámának 15 százalékát habilitációs órákon töltheti (elvileg a fogyatékosságának megfelelő szakos gyógypedagógus vezetésével) - a fennmaradó időben pedig az osztályában kéne részt venni a munkában. Ez persze feltételezné, hogy az osztályban tanító minden pedagógus, minden órára külön készül a gyerekre szabott feladatokkal. Ha egy osztályban különböző elmaradásokkal küszködő gyerekek vannak, akkor annyiféleképpen. Persze, ehhez segítséget kap az iskolában dolgozó gyógypedagógustól is. Csak hát a gyakorlatban..."Nem szégyelli magát, aki ilyet le mer írni? Legyen az a kincs, a sok dupla fejkvótával együtt Urbán Szabóé! Csak egy hétre vegye át a napi munkámat! Nálam aztán meg lehet mutatni, mekkora pszichológusnak tetszik lenni! Vagy ez nem tetszik?
Elgondolkodtam rajta, vajon kinek az érdekében emelt szót, amikor megírta ezt a gyalázatos cikket. Arra jutottam, hogy minden szentnek maga felé ... (Fárasztó is egész nap egyvégtében egy-egy egész gyerekkel foglalkozni, jobb, ha szépen megoldják azok az izgága pedagógusok csendben, helyben a problémáikat. Mi az, hogy háborgatni merészelik a nevelési tanácsadók pszichológusait? Halkan kérdezem: Hány gyereket tetszik akarni megvizsgálni egy évben? Tizenkettőt?)
Milyen pszichológus az, aki helyteleníti, ha négy SNI-s gyerekkel elindulhat egy 13 fős osztály? Kormánypárti? Mert, hogy nem gyerekpárti, az biztos!
"Vajon ha kap egy címkét a homlokára, hogy "magatartászavaros", attól hirtelen megtáltosodik az a tanár néni, aki nem tanította meg olvasni, aki nem vette észre, hogy részképesség-zavar van a háttérben? Vajon ettől a papírtól a felsős tanárok is hirtelen felvonultatják az összes bevethető módszertani eszközt, hogy lekössék elkanászodó hatodikosunk figyelmét, hogy megtanítsák azon képességeire támaszkodni, amelyek segítségével mégiscsak lépést tudna tartani?"
Nem kell a cimke és nem kell a papírja sem, kedves Urbán Szabó! Igazából nagyon is kapóra jött nekem az a pökhendi stílus, ahogyan nyilatkozott a pedagógusokról, a legnehezebb feladatokat felvállaló iskolákról. Nekem személy szerint semmiféle segítséget nem jelent, és soha nem is jelentett a nevelési tanácsadók és tanulási képességvizsgálók áldásos tevékenysége. Miattam akár holnap felszámolhatják ezt az intézménytípust.
Azt az időt, amit feléjük adminisztrálunk évtizedek óta, sokkal szívesebben és hasznosabban fordítom azokra a gyerekekre, akiknek a vizsgálata olyan nehezére esik egyes pszichológusoknak.
Kedves kollégák! Ha dühöngeni akartok, íme a teljes cikk lelőhelye: http://www.nol.hu/cikk/478432/
Utószó:
Nem furcsa, hogy legalább annyira tele a hócipőnk a tanácsadókkal, mint az övék velünk? Emlékszik valaki a "veterán" kollégák közül párbeszédre az iskolák és a nev.tan, vagy a képességvizsgálók között?
Hozzászólások