Az első pillanatban el sem jutott a tudatomig a hír. A következő percekben mélyen megalázva azt gondoltam, elárultak. Elvágólag vették el a hitemet. Aztán kíméletlenül agyba-főbe vert egy hang belül, hülyének tart mind a mai napig . Már majdnem két hete csatározik bennem a józan ész a keserű indulattal. Néha a felszínre verekszi ugyan magát némi megértés, felmentő ítélet , hadovál valami ésszerű emberi döntésről, meg szuverenitásról, de nem sokáig hagyom élni.
Az értelem most várjon a sorára!
Kiszabadult a szellem a palackból, hadd tomboljon hát kedvére!
Évtizedes harc a szegregálódás ellen, aztán egy hozzánk költöző iskola, amely körzetet nem hoz magával. Búcsú kilenc kollégától. A fenntartó hátradől, ostort pattogtat, a kétszer kettő miért nem öt? Integrálunk. Fehér nyomorult a fekete nyomorulttal. A rend törvényes, a papír tiszta, szó sincs szegregációról. A középosztály számára fenntartott iskolákból egy osztályra való gyerek érkezik év közben. Egyik súlyosabb eset, mint a másik. Rájuk ott csak beíratáskor van szükség, utána megszabadulnak tőlük. Mi befogadjuk. Integrálunk!
Az átköltözők közül két osztályra való gyerek átjárónak tekintette az iskolánkat, átiratták őket máshová, hiszen a szülő is sértve érzi magát, amiért kitették a régiből. Most ő is rajtunk torol.
A mi körzetünkből legfeljebb egy első osztály indulhat majd el, miközben négy osztály elballag. Nem kell hozzá két tanév, és visszaállunk a régi létszámokra. De a mi városunkban nem zártak be egyetlen iskolát sem, elvégre olyat csak a kormánypártiak csinálnak. Nálunk összevonással sorvasztanak. Ez sokkal elegánsabb. (És szavazatot sem lehet vele annyit veszíteni.)
„ A ti gyerekeitek miatt…”! Halljuk naponta új kollégáinktól. Többen közülük(és közülünk is) csendben elmentek szeptember óta, átmeneti munkaerő helyettesíti őket. Az ittlévők közül vannak, akik átérzik a helyzetünket, és vannak akik nyíltan fordulnak ellenünk, agitálják a szülőket, hová vigyék a leendő ötödikest, az elsőst ne ide! Egy ilyen kolléga egyetlen megnyilvánulása évek munkáját semmisíti meg. Szeme se rebben, rajtunk vesz elégtételt, amiért elvették tőle régi iskoláját. Nem baj, mi tűrünk és mosolygunk hozzá, megértjük a benne feszülő indulatot, összeszorított foggal is hisszük, megnyerjük a csatát, mert erősek vagyunk.
Vagy csak vakok és süketek, mint én is? Vagy csak én? Most már bizonyos. Válsághelyzet van! A kapitány bejelentette, elhagyja a süllyedő hajót. Újabb káosz, újabb próbatétel.
Békának igaza van! Nyilas Misi sem akart tovább...
Hozzászólások