Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Licenc

Creative Commons Licenc

Kedves Olvasó!

Abban bízom, hogy segítségeddel tisztábban fogom látni a saját világomat, az iskolámat , és megtalálhatom a helyes utat a megoldás felé, a közös gondolkodás bölcsebbé tesz majd (talán nemcsak engem,) mindannyiunkat.

www.vatera.hu

Hozzászólások

  • zoldbeka: Remélem, hogy megtalálod a helyed ismét! Oh, ha ezeket az érzéseket átélnék azok is, akik bezárnak... (2010.06.21. 15:51) Utolsó előtti híradás
  • zoldbeka: Kedves Sulifon! Tudom, tele vagy te is dologgal, bajjal, de Éva játékra hívta a virtuálisokat (néz... (2010.03.21. 18:52)
  • IZs: Ismét, szinte fuldoklok a felháborodától, ez az egész az árvaház pénztárának ellopásával van egysz... (2009.04.06. 10:41) Fékevesztett lélekszakadás
  • szjuli: Teljesen igazad van, és a hazai nyilvánosságban vetett hitemet nekem is jócskán megtépázták az utó... (2009.03.21. 11:04) Irigylem a bárányokat
  • Sulifon: Drága Juli! Az a baj, hogy a nyilvánosságban is megingott a hitem erősen. Mostanában - miközben na... (2009.03.20. 18:02) Irigylem a bárányokat
  • szjuli: Nyilvánosságot a dolognak, de azonnal. Feltegyem a honlapra? vagy hová küldjük? Most Kolozsváreon ... (2009.03.20. 13:01) Irigylem a bárányokat
  • Sulifon: Kedveseim! A magam részéről saját ép értelmemet naponta megkérdőjelezem, mert részt veszek valami ... (2009.03.19. 19:29) Irigylem a bárányokat
  • meseszép: fantasztikusan izgalmas olvasmány. milyen érzés kisebbségnek lenni? mikor integrálnak benneteket? ... (2009.03.18. 21:24) Irigylem a bárányokat
  • zoldbeka: Szeretettel üdvözöllek a hasonló okból utáltak(kiutáltak) táborában! Mi, azon kevesek, akik még ép... (2009.03.18. 20:45) Irigylem a bárányokat
  • Sulifon: Köszönöm az infókat. Kíváncsian várom, hogyan működik ez egy olyan városban, ahol tizenakárhány ál... (2009.03.02. 23:12) Indul az egy város, egy iskola program
  • terepmunkás: Hatvanban végül két óvoda-iskola monstrum létesült és már az első évben osztályokat is mozgattak. ... (2009.03.02. 22:29) Indul az egy város, egy iskola program
  • terepmunkás: Igen is, meg nem is. Miután az ilyen döntéssel nem "szimpatizálnak" a telephely vezetővé lefokozot... (2009.03.02. 22:17) Indul az egy város, egy iskola program
  • Sulifon: Ezek szerint nem is mi leszünk az elsők! Nem hallottam a hatvani példáról még eddig. Tudsz valami ... (2009.03.02. 16:56) Indul az egy város, egy iskola program
  • terepmunkás: Szegregációt telephelyek között is vizsgál az esélyvizslató. De ez persze mellékszál. Itt legközel... (2009.03.02. 06:29) Indul az egy város, egy iskola program
  • szjuli: Kíváncsian várom, de itt körülöttem is formálódik valami talán számodra sem érdektelen. Majd elmon... (2009.02.26. 08:04) Erőltetett menet
  • Sulifon: Biztosan lehet, Julikám, de minek? Jön helyébe újabb képtelenség. Ahogy már jött is, hamarosan bes... (2009.02.26. 00:26) Erőltetett menet
  • szjuli: Lehet, hogy mégsem kellene ezt hagyni. Ki rendelte el a kötelező továbbképzést Nálatok? Igazgató, ... (2009.02.24. 20:45) Erőltetett menet
  • IZs: azt akartam írni, hogy milyen megalázónak érzem a "semmibevevésünket" ( ugyan az a cipő szorít e... (2009.02.24. 19:36) Erőltetett menet
  • terepmunkás: Ennyire becsüljük a gyerekeket...ennyire fontos a jövő nemzedéke. (2009.02.23. 20:14) Erőltetett menet
  • meseszép: ez a vers a pedagógia krédója. (2009.02.05. 14:59) Vers mindenkinek
  • Utolsó 20

Címkék

7. nevelésügyi kongresszus (1) aáry tamás lajos (1) agresszió az iskolában (2) állami oktatás csődje (1) alsó tagozat (14) alternatív módszerek (1) beszélgetőkör (3) családsegítő központ (3) delacato módszer (1) deviancia az iskolában (1) elsős napló (3) esélyegyenlőség (7) esélyteremtés (10) esztelen takarékosság (1) fejlesztő foglalkozás (1) fejlesztő pedagógus (1) fizetetlen helyettesítés (1) funkcionális analfabéta (1) gyermekbűnözés (1) gyermek jogai (7) házasságból elégséges (1) hefop (2) hiányzás (1) hkt (1) időszakosan összevont osztályok (1) ifjúságvédelem (3) igaz (1) igazgatóváltás (1) igaz történet (9) igaz történetek (11) integráció (5) integráció vagy szegregáció (25) intézményesített gyermekagresszió (1) ipr (1) iskola (1) iskolabezárás (3) iskolai költségvetés 2008 (1) iskolai szocializáció (4) iskolaösszevonás (4) jó gyakorlatok (1) karácsony sándor (1) kettős mérce (2) kompetencia alapú program (5) kompetencia mérés intézkedési terv (1) kooperatív tanulás (1) kötelező hétvégi tanfolyam (1) középiskolai beiskolázás (1) március 15 (1) mentálhigiénéje (1) miért szép? (1) nagyrónai lászló (1) nahalka istván (2) németh lászló idézet (1) nevelési tanácsadó (6) nevelőszülők (1) oktatási jogok biztosa (1) ollé jános (1) osztályismétlés alsó tagozatban (2) osztályozás értékelés (3) papíron egy (1) pazarlás az oktatásban (1) pedagógus (1) pedagógusok mentálhigiénéje (4) pedagógusok szabadsága (1) perjés istván (1) politika az iskolában (1) pszichiátriai kezelés (1) pszichológus (1) sajátos nevelési igényű (8) segélyezettek (1) statárium az iskolákban (1) szabad iskolaválasztás (10) szegregáció (5) szerződés nem kötelez (1) szivák judit (1) szövegértés szövegalkotás kompetencia (2) szöveges értékelés (3) tagiskola (2) tanulási képességvizsgáló (6) történet (1) Címkefelhő

Kutyaugatás

2008.02.14. 14:29 | Sulifon | 14 komment

Címkék: szabad iskolaválasztás igaz történetek pedagógusok mentálhigiénéje

   Az első pillanatban el sem jutott a tudatomig a hír. A következő percekben mélyen megalázva azt gondoltam, elárultak. Elvágólag vették el a hitemet. Aztán kíméletlenül agyba-főbe vert egy hang belül, hülyének tart mind a mai napig . Már majdnem két hete csatározik bennem a józan ész a keserű indulattal. Néha a felszínre verekszi ugyan magát némi megértés, felmentő ítélet , hadovál valami ésszerű emberi döntésről, meg szuverenitásról, de nem sokáig hagyom élni.

  Az értelem most várjon a sorára!

   Kiszabadult a szellem a palackból, hadd tomboljon hát kedvére!

  Évtizedes harc a szegregálódás ellen, aztán egy hozzánk költöző iskola, amely körzetet nem hoz magával. Búcsú kilenc kollégától. A fenntartó hátradől, ostort pattogtat, a kétszer kettő miért nem öt? Integrálunk. Fehér nyomorult a fekete nyomorulttal. A rend törvényes, a papír tiszta, szó sincs szegregációról.  A középosztály számára fenntartott iskolákból egy osztályra való gyerek érkezik év közben. Egyik súlyosabb eset, mint a másik. Rájuk ott csak beíratáskor van szükség, utána megszabadulnak tőlük. Mi befogadjuk. Integrálunk!

Az átköltözők közül két osztályra való gyerek átjárónak tekintette az iskolánkat, átiratták őket máshová, hiszen a szülő is sértve érzi magát, amiért kitették a régiből. Most ő is rajtunk torol.

A mi körzetünkből legfeljebb egy első osztály indulhat majd el, miközben négy osztály elballag. Nem kell hozzá két tanév, és visszaállunk a régi létszámokra. De a mi városunkban nem zártak be egyetlen iskolát sem, elvégre olyat csak a kormánypártiak csinálnak. Nálunk összevonással sorvasztanak. Ez sokkal elegánsabb. (És szavazatot sem lehet vele annyit veszíteni.)

   „ A ti gyerekeitek miatt…”! Halljuk naponta új kollégáinktól. Többen közülük(és közülünk is) csendben elmentek szeptember óta, átmeneti munkaerő helyettesíti őket. Az ittlévők közül vannak, akik átérzik a helyzetünket, és vannak akik nyíltan fordulnak ellenünk, agitálják a szülőket, hová vigyék a leendő ötödikest, az elsőst ne ide! Egy ilyen kolléga egyetlen megnyilvánulása évek munkáját semmisíti meg. Szeme se rebben, rajtunk vesz elégtételt, amiért elvették tőle régi iskoláját. Nem baj, mi tűrünk és mosolygunk hozzá, megértjük a benne feszülő indulatot, összeszorított foggal is hisszük, megnyerjük a csatát, mert erősek vagyunk.

    Vagy csak vakok és süketek, mint én is? Vagy csak én? Most már bizonyos. Válsághelyzet van! A kapitány bejelentette, elhagyja a süllyedő hajót.  Újabb káosz, újabb próbatétel.


 

Békának igaza van! Nyilas Misi sem akart tovább...

A bejegyzés trackback címe:

https://sulifon.blog.hu/api/trackback/id/tr59339086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Juli · http://www.osztalyfonok.hu 2008.02.17. 13:15:57

És nincs a süllyedő hajón valami rátermett másodkapitány?

Sulifon 2008.02.17. 19:11:01

Jó kérdés ez Juli! Tudtam - és a többiek hallgatásából is leszűrhető - , hogy nem voltam képes elég hiteles képet adni ahhoz, hogy átlátható legyen a külső szemlélő számára is mostani helyzetünk.
Túlságosan régóta hánykódunk a viharban. Amikor a mostani kapitány átvette a hajót, már tépettek voltak a vitorlák. Vakhit és fanatizmus kellett ahhoz, hogy a folyamatos vihar ellenére örömet is találhassunk a mindennapokban, ami előre visz.
A hajó példánál maradva, képzeld el, hogy a legénységet a vihar eggyé kovácsolta. Mindenki sokszorozta az erejét, már nem a fizetésért, hanem egymásért, a hajóért. Aztán a kapitányt arra kényszerítik, a legénység felét szórja a tengerbe, és pótolja őket egy másik hajó kárvallottjaival.
Kimondatlanul, befelé siratjuk az elvesztetteket, de szavak nélkül is hiszünk és húzunk tovább erőn felül. A vihar egyre erősödik. A hajótöröttek még nem értik a gondolatainkat, az érzéseinket. Gyakran ócsárolják a hajót, a mi hajónkat, ami nekünk már régen nem munkahely, hanem az életünk egyik fele. De nem bántódunk meg - pedig fáj rendesen - , hiszen minket is a hosszú út tett fanatikussá. Majd idővel. Addig húzzuk helyettük is. Nincs bennünk rossz szándék, csak a hitünk mozgat. Igaz, a kapitány már régóta hallgat. És most azt mondja, talált egy érdekesebb, egy szebb hajót.
Van-e rátermett másodkapitány? Hogyne volna! Több is! De a régi kapitány távoztával mi, a maroknyi régi legény, a hajót is elvesztettük. Bár még nem süllyedt el, már nem a mi hajónk. Mostantól a bérért dolgozunk rajta, amíg a tengerbe nem hajítanak minket a többiek után. Ugye érezhető a különbség? Bérért dolgozni, vagy az életünkért?

Ahogy múlik az idő, a döbbenet elfogadássá szelidült bennünk. Lehet, hogy megint olyat mondok, amit csak megélni lehet, megérteni nem igazán. Az elfogadást mérhetetlen szabadság érzés váltotta fel. Nem tartozom a hitemmel elszámolni senkinek! És sokszoros munkával is csak sokszoros bérért tartozom!

De az élet szép, és rengeteg dolog van még benne, amit feltétlenül ki szeretnék próbálni. Mostantól időm is lesz rá.

Az új kapitány pedig küzdjön meg a hitemért! Nem lesz könnyű dolga.

zoldbeka · http://www.zoldbeka.freeblog.hu 2008.02.18. 13:15:42

Kedves Kisiskolás!
Eléggé hiteles képet adtál, csak még nem tudtam megszólalni. A kettészakadás gyakori egy "egyszerű" tantestületben is - magam is ebben a cipőben jártam eddig. Azért nem tudtam elhagyni a süllyedő hajót, mert voltak, akikkel együtt megpróbáltunk iskolán belül csinálni egy jó sulit. Annak ellenére, hogy esélyünk sem volt rá (és most sincs), hogy szavunkat hallathatnánk, meghallgatnák, elismernék. Igazából ez utóbbi nem is fontos, az előbbiek nagyon is: egy menedzsertipusú igazgatás megmenthette és felvirágoztathatta volna a sulit. Ilyetén meg is érdemeljük, hogy bezárjanak minket!
A baj az, hogy elvesznek (és tulajdonképpen már el is vesztek) a kincsek: kedves kollégám, akinek tankönyveit egy ország használja és aki egy új tanulásszervezési eljárás éllovasa volt a suliban, most eltűnik. Másik kincsünk 30 év rutinjával, pedagógiai tárházával együtt tűnik el majd a süllyesztőben és így tovább, tovább. Magam is eltűnök és fontoságomat tagadva kérdezem: ki fog maradni?

Sulifon 2008.02.19. 17:40:50

Kedves Zöldbéka! És minden szomorú sorstársunk!
Lehet, hogy az iskolánkért folytatott harcban már nincs sok tennivalónk. Be kell látnunk, hogy az erősebb kutya győzött.
Vegyük akkor számba az erőtartalékainkat.
Első a tiszta lelkiismeret. (Az enyém tiszta. Többet nem tehettem.)
Második a tudás és az akaraterő. Ezeket most szabadon felhasználhatjuk, amennyiben senki nem tart rá igényt. Ezúttal a magunk hasznára, a magunk örömére. Következzenek az alkotó évek. Kezdjünk el új utakon járni! Kalandra fel!

zoldbeka · http://www.zoldbeka.freeblog.hu 2008.02.19. 20:06:02

Kedves Kisiskolás! Ne mondj ilyet: edddig is alkottunk, nem is kicsit, nagyot! Gyerekeket nevelni hatalmas munka és elismerésre méltó (lenne)!
Ha nem kellünk az iskolában, és úgy tűnik, hogy MI nem kellünk, akkor meg fogjuk találni helyünket annak falain kívül is, de a pedagógia tágabb területein belül. Mert elhagyni teljesen nem tudjuk: minden kormány, rendszer, politikai erő ezt használta ki, hogy kihasználhasson minket. Igen, ideje meg is élni a hivatásunkból, ideje, hogy rábólintson valaki, ha valamit jól, profin csináltunk, ideje, hogy ne közönyös, kiégett "kollégák" között alkossunk nap mint nap!
Sok erőt ehhez: valahol biztos találkozunk majd, mert sorsunk összeforrott egymással és az iskolával.

Sulifon 2008.02.20. 22:33:53

Jól van Zöldbéka! Megfogtál! Fogadkozom égre-földre, mint egy durcás gyerek, aztán ... De Te ezt úgyis tudod. Gyűjtsük azt az erőt együtt!

Izs 2008.02.21. 13:44:15

Köszönöm a kiegészítést és Zöldbéka mondandóját is, ezt érzem én is, az iskolámért folytatott harcban már nincs mit tenni, erősebb kutya effektus van. Keresem a helyem, remélem lesz vevő a profizmusomra, addig is kicsi "gyászmunka" aztán jöhet az erőgyüjtés ( szinténzenész)

zoldbeka · http://www.zoldbeka.freeblog.hu 2008.02.21. 17:21:03

Talán meg kellene szereznünk a Ya.... intézettől a sulinkat (mert az övék lesz), kibérelni és csinálni egy istentelenül jó Iskolát azzal a sok kirúgott kollégával, akiket itt a neten ismertünk meg - ott még kellenénk - de nagyon! :)

Sulifon 2008.02.21. 19:26:31

Béka Te megint előttem jársz, még ha csak gondolatban is. Én éppen most számoltam le a közös felelősség vállalásával. Pillanatnyilag alkalmatlan vagyok arra, hogy hinni tudjak egy csapatban. Épp elhasaltam egy bizalomjátékban. Egyhamar nem nyújtom ki vakon a kezem.

terepmunkás 2008.02.22. 16:04:11

A dolog ott rossz, hogy már egyszer megtörtént. Az ofőn is olvashattuk a kivonulás (menekülés) a reménytelennek tűnő közoktatásból történetét - igaz született belőle sok jó alapítványi műhelyiskola. De nem ez a megoldás...most jönne az, hogy HANEM ..na eddig tart a tudományom. De azt biztosan tudom, mindenhol, még egy bomló közösségben is akadnak társak. Akikről nem is tudod, hogy társak, talán meg sem szólítottad, talán csak arra vár hogy megszólítsd. Talán.

Sulifon 2008.02.22. 19:21:50

Terepmunkás! Tökéletesen igaz, amit írsz. Természetesen nem vagyok egyedül. Csakhogy ébredünk. Túlfeszítették a húrt, és az a bizonyos "utolsó csepp", ami könnycseppnek indult, úgy tűnik egyre inkább "szentelt vízzé" válik. Üdítő, feloldozó, önbecsülésre ébresztő.

Nagy György 2008.02.26. 09:30:28

Iszonyatosan szomorú történet, talán nem is csak szomorú, elkeserítő. Én -megértve az érzelmeiteket- a "kapitány" védelmében ejtenék néhány szót, mert úgy érzem Ő most Geréb szerepébe kényszerül, pedig biztosan vannak észérvek a döntésére.
Pótolhatatlan ember nincs! Bár szeretnénk azt hinni, hogy mi vagyunk a kivételek, ez csak illúzió, ráadásul talán önromboló is. A kapitányok helyzete sohasem volt könnyű, ha komolyan vették a feladatukat, de legalább volt némi mozgásterük, így egy jó csapattal csuda dolgokat csinálhattak. Legtöbbször két végén égetve a gyertyát. Meddig lehet ezt büntetlenül csinálni, főleg úgy, hogy a mozgástér iszonyatosan beszűkült, ha van egyáltalán még. Most, hogy 30 év után először, de már ötödik hete nyomom az ágyat, van időm ezen gondolkodni. Ha újra kezdeném, valószínüleg akkor sem csinálnám másként, de "saját halott" nem kívánok lenni.
Új műsorhoz, új férfi kell! A korábbi vezetői kompetenciák az új helyzetben nem biztos hogy működnek. Nem csak a lehetőségeinket, a korlátainkat is illik ismerni, és ezek ismeretében dönteni. Kiábrándultam? Talán, de tudom, hogy más területen képes vagyok még kreatívan újat, hasznosat tenni.
Ha ezért elhagyom a hajót, áruló vagyok? Lelkiismeretlen? Nem lehet, hogy éppen ez a döntésem hasznos a csapatnak? Hiszen az elfáradt kiábrándult "kapitány" néha biztosabban viszi zátonyra a hajót, mint egy tapasztalatlan, de energiától duzzadó újonc.
Nem lehet az, hogy kívülről segítve többet érek, mint belül rossz döntéseket hozva?
A válaszok nem könnyűek, de a "kaptányok" is csak emberek. Egy feladatra szerződtek. Ha teljesítették az elvárásokat, nekik is joguk van emelt fővel akár távozni is!

Sulifon 2008.02.26. 17:59:16

Kedves Gyuri! Ez most itt egy könnyes, szelíd, megértő és elfogadó mosoly. Gyógyulj meg hamar!

zoldbeka · http://www.zoldbeka.freeblog.hu 2008.02.26. 18:28:46

Kedves Gyuri!
A hajót sajnos lassan elhagyjuk valamennyien, illetve a hajó elmegy nélkülünk. Rájöttem, hogy javíthatatlanul "maradi" vagyok kompetencia alapú oktatás, élménypedagógia és minden "reformtörekvés" ellenére. No, jó, de akkor ki marad???
Meg sikerül-e elmenni erről a hajóról? Akarom-e igazán? Tudom-e? Teszem-e? Tehetek-e mást?
Bennem ezeket a kérdéseket találom, válaszokat még annyira nem.
süti beállítások módosítása