Ha beletenyereltem volna egy sündisznóba, akkor se tudtam volna több tüskét begyűjteni, mint az elmúlt héten az iskolában. Tudatosan, és alapos megfontolás után ismét a nehezebb utat választottam. Kaptam érte hideget, meleget. Előbbit bőven, utóbbit mértékkel.
  Bonyolult egy szerkezet a lélek, nem könnyű kiismerni. Kiegyensúlyozott, és elégedett vagyok. Megmagyarázhatatlan. Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy kínok között születnek a legnagyszerűbb dolgok, és vihar után legtisztább az ég. Ilyenformán minden újabb gyötrelmet megszépít számomra ez a tapasztalás. Érti ezt valaki? Én is csak érezni vagyok képes. Úgy tűnik, a Jóisten azért tette a szememet közvetlenül a homlokom alá, hogy lássam ezt akkor is,  amikor nyakig érnek a gondok.
  Mit látok most? Milyen élmények szolgálnak igazolásul?
  A legmeghatározóbb az a hosszú gyötrelemből kivirágzó csoda, amit naponta átélhetek az osztályomban, nagyjából november vége, december eleje óta. Majd' másfél évnyi küzdelemből született meg az a kis közösség, ami mára már napi örömforrás számomra. Régen nem beszéltem róluk, mert félve és féltve őrzöm, szinte titkolom, hiszen törékeny még, alig pár hónapos ez az átváltozás. De már létezik. Él és éltet, értelmet kér és ad. Majdnem napra pontosan meg tudom mondani a születését. Abból a katartikus élményből bomlott ki, aminek a legmélyebb pontját idén november közepe táján éltük. Akik miatt hosszú időn át annyit kínlódtam, most ők adják az erőt, a hitet. Benn a bárány, kinn a farkas.
  Bizakodással töltenek el azok a hírek is, melyek az Új Magyarország Új tudás program keretében hangoznak el a különböző médiákban. Ez a remény ugyan nagyon halvány, hiszen félni kell attól, hogy egyik pillanatról a másikra felülírja a jó szakmai elképzeléseket egy politikai érdek, mégis egy kicsi fény ez az eddigiekhez képest.
  Nahalka István munkáját eddig is nagy érdeklődéssel figyeltem. Hálás vagyok neki, amiért az oktatási kerekasztal egyik televíziós beszélgetésében, és azon a fórumon is, ahol a múlt héten részt vehettem, a PISA mérés kapcsán arról beszélt, amiről eddig nem hallhattunk.
Nem biztos, hogy pontos leszek, de megpróbálom őt idézni: a PISA mérésben Magyaroszágon leggyengébb 5%-ban teljesítő gyerekek az OECD országok viszonylatában a 6. helyen vannak, míg a legjobb 5%-ban teljesítők csak a 18. helyen. Bár nagyon sajnálom, hogy legjobbjainknak csak a 18. hely jutott, úgy éreztem, megsimogatta egy kicsit a végeken dolgozók lelkét - köztük az enyémet is - ezzel a kinyilatkoztatással.

  Kisfiam ül a zongoránál, kinn már esteledik, idebenn kellemes. Apjával hallgatjuk, miközben a lágy dallam lélektől lélekig hullámozva egy szebb világba emel. Gyógyító harmónia.

Mit hoz a holnap? Nem tudom. De erős és tiszta lélekkel fogok szembenézni vele.