sulifon

  Aki ma a banki szférában helyezkedik el, kalkulálja be, hogy esetleg lelövi egy bankrabló. Ha a pedagógus pályát választja, annak tudatában tegye, hogy a tanítványok(szülők) között akadhat majd olyan, akitől kaphat egy maflást. A másikat pedig nem a fal adja, hanem a kollégája, az igazgatója, a média, a társadalom.
  Mindenki gondolkodjon el rajta, hasonló esetben hogyan viselkednének saját iskolájában a kollégák, az iskola vezetői!
  Egy röpke pillanatra próbáljuk átélni, hogy mi magunk állunk ennek a szerencsétlen fizikatanárnak a cipőjében, aki mindaddig egy idős, tiszteletre méltó tanárember volt, míg némán tűrte a napi megaláztatást.(Nem kizárólag a gyerekektől.) Vagy azt gondolja valaki, hogy ez egyetlen napnak egyetlen röpke jelenete volt, egyébként pedig minden rendben van ebben az iskolában?
Ugyan!
  Sajnálom ennek a történetnek minden szereplőjét. A gumigerincű  igazgatónőt, a hetvenes éveiben járó pedagógust. Sajnálom a gyerekeket, akik elsatnyult lélekkel élve képtelenné váltak arra, hogy helyesen reagáljanak egy ilyen történésre. Sajnálom őket, mert ahhoz már elég idősek, hogy esélyük lehessen arra, hogy valaha is kiszabaduljanak ennek a lelki sivárságnak a fogságából.
  Ez egy sokszereplős társadalmi társasjáték. Egyetlen baja van. Ha a veszteseken nem segítünk, győzni sem fog senki.
  Aki csak ítélkezni tud, forduljon arccal a falnak, és mélyedjen magába egy kicsit!