Bátor rendőrök szabálysértési eljárást kezdeményeztek ellenem, miután egy közúti ellenőrzés során rendkívüli ügyességgel fedezték fel a rendőrbarát helyre elrejtett érvényességi dátumot vezetői engedélyemben. Szerintük most néhány hétig nem vezethetek. Bumm!

Gyáva (esetleg érdekelt) rendőrök nem kezdeményeznek semmiféle eljárást az ellen a Mária néni ellen, aki az iskola melletti utcában általános iskolás korú gyerekektől veszi a kapott, talált, lopott vasat, melyért azonnal és készpénzzel fizet.

Iskolánk hajója akkora szelet kapott, ami most már teljes biztonsággal, és pillanatokon belül nekivágja a jéghegynek. /Szubjekt komment: A keblünkre ölelt általános iskola pedagógusainak feléről kiderült, remek aknamunkát végeztek. Egy évtizedes kemény munkánkat ásták alá röpke egy év alatt. Agitáltak az iskola ellen, újságcikket jelentettek meg a beíratkozás előtti hónapban, saját sérelmüket rajtunk torolták meg. Eredmény: 5 körzetes, 9 körzeten kívüli roma gyereket mertek beíratni első osztályba hozzánk.  Egyértelműen nekik köszönhető ez, hiszen a korábbi években - bár az összetételünk erősen romlott - , mindig az volt a kérdés, lesz-e két osztályunk, végül mindegyik első osztály meglehetősen magas létszámmal, 25-30 körüli gyerekcsoporttal kezdett.
További eredményeik is vannak, úgymint:  a másik iskolából érkezettek közül távozik "a" negyedik osztály, a tanév közben felére csökkent második osztály megmaradt fele, a harmadikból a harmada... A felsőben is hasonló a helyzet.
Végstádium. Statárium. Pankráció.

A fenntartó most hezitál egy kicsit, hiszen a remekül kitalált "két legyet egy csapásra" túl jól sikerült. Kampányolni is lehet vele, hiszen a mi városunkban nem zártak be egyetlen iskolát sem. (Megetették egyiket a másikkal. Zseniális!/ Most pár nap alatt el fogják dönteni, felvállalják-e ennek az abszolút szegregált első osztálynak az indítását, vagy sem. Az igazgatói pályázat beadásának határideje két héten belül lejár. Pankráció!

Igazgatónk pillanatok alatt eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Igaz, az idei tanévben SEMMIT NEM TETT azért, hogy a két tantestületből, a két iskolából egy legyen, meg sem próbálta megállítani a rémhírkeltést, az alaptalan, erősen túlzó és aljas hitelrontást. De természetesen a magamfajta mezei tanító nem tudhatja, milyen küldetést teljesített.

Egész osztálynyi minőségbiztosítási kérdőív hever az asztalomon nagyjából egy hete. Diákoknak, szülőknek külön-külön. Első állítás mindegyiken, melyet 1-5-ig lehet értékelni: BÜSZKE VAGYOK ARRA, HOGY EBBE AZ ISKOLÁBA JÁROK. /JÁR A GYERMEKEM.
Hahhahahahahahahahahahahahahahahaha:):):):) !!! Ti kiosztanátok?

Komment-komment: Két iskola, amelyik külön-külön nyert a hefop3.1.3. pályázaton fejenként közel 20-20 milliót. Egy iskola, ahol minden teremben a legújabb technikával folyhat a tanítás. Egy iskola, ahol az egyéni bánásmód, a legújabb pedagógia módszerek, az alternatív pedagógia évtizedes múltra visszatekintő napi gyakorlattá vált. Egy iskola, amely először írt a városban évfolyamokra bontott fejlesztési koncepciókat, aztán elsőként dolgoztunk ki saját olvasástanítási programot, ami szinte kísértetiesen hasonlított ahhoz a kompetencia alapú programhoz, amellyel az utóbbi másfél évben dolgoztunk. Én magam ebben a másfél évben, egy kegyetlenül nehéz összetételű osztállyal legalább öt bemutatót tartottam fejlesztő pedagógusoknak, a régió kompetencia alapú programmal haladó pedagógusainak, ötödéves főiskolai hallgatóknak előadásokkal egybekötve. Kialakult egy folyton szakmázó kis csapat. Éjjel-nappal "iskoláztunk". Továbbképzések hétvégeken, folyamatos önképzés, számítógépes napi gyakorlat. Hittel, szívvel, nem a fizetésért!

Már nincsenek illúzióim. A jelenlegi oktatásirányításnak nem kellenek gondolkodó emberek (a helyieknek legalábbis nem). Hajtsd végre, amit kérnek. Ha azt kérik, az ellenkezőjét is. Nem számít, hogyan dolgozol, mit tudsz. Egy csupa számból álló adathalmaz vagy. Pedagógus akkor leszel, amikor elővesz a média, amiért nem oldottad meg a szegénységet, nem kezelted a gyökerekből sarjadó tömeges agressziót, nem tudtad csendben, zárt ajtók mögött tartani azt a problémahalmazt, ami rossz fényt vethet azokra, akik pedig olyan jól mutatnak a választási plakátokon, akik most azzal nyugtatják meg a társadalmat, hogy majd az új pedagógusképzés jobb embereket képez, nem ilyen tehetetleneket, mint a mostaniak, amilyenek mi vagyunk. 

Már nem vagyok sem dühös, sem elkeseredett. Nagyon is kezdek észhez térni. Csak ajánlani tudom másoknak is!