Mióta szövegesen kell értékelnem, a tavalyi tanév első féléve óta, vagyis immár negyedik alkalommal, Veszprémi Gábor fantasztikus e-naplójával végzem az értékelést. A megelőző évben az OM-es értékeléssel annyi problémája volt szerencsétlen bevezetőknek, hogy én meg sem próbáltam azzal értékelni. Mondják, mára már az is egészen jól működik, de miért hagynám el a járt utat a járatlanért.
Most viszont, miután a fejetlenség a tetőfokára hágott az iskolában, hihetetlen energiáimat emésztette fel az idei szöveges értékelés. No nem az e-napló hibájából!
Kezdem az elején. Veszprémi Gáborék világosan tudtára adják minden e-napló használónak, hogy a legszerencsésebb dolog, ha egy anya-gépre telepítik az e-napló Adminisztrátorát, amelybe az iskolatitkár szépen felviszi osztályonként a gyerekek adatait, majd az értékelést végző tanítók az Asszisztens program segítségével az Adminisztrátorból letöltött – tanulói adatokat tartalmazó – kivonatokat vihetik haza, vagy arra a gépre, amelyiken az értékelést végzik, majd amikor készen vannak, egyszerűen vissza kell tölteni az anyagép Adminjába a már kitöltött kivonatot. Ezután pedig az Adminisztrátor program segítségével elkészíthetők, nyomtathatók a törzslapok, bizonyítvány pótlapok. Egyszerű, mint a pofon, csak nem ….
Két évvel ezelőtt, amikor az e-naplós értékelést találtam, megbeszéltem a kollégáimmal, az iskolavezetéssel, jóváhagyást is kaptam(tunk). Miután hiába vártam arra, hogy majd az iskolatitkár felviszi az adatokat az anyagépre, - természetesen engedélykérés után – magam telepítettem az iskolatitkári gépre az e-napló Adminisztrátorát, felvittem az osztályom névsorát, adatait – hibátlanul!
Majd ahogy az útmutatóban ezt ajánlották, az osztályom kivonatát mentettem egy USB kulcsra, otthon elkészítettem az értékelést, visszatöltöttem az anyagépre, és pikk-pakk kinyomtattuk tavaly év végén a bizonyítvány pótlapokat és a törzslapokat is. Ugyanígy tett az egy évfolyammal felettem járó kolléganőm is (tavaly volt másodikos), a tavalyi évben harmadikos kolléganőm pedig ragaszkodott az OM-es értékeléshez, mivel ő abban már jártasságot szerzett, a tavalyi negyedikes kolléganőt pedig nem érintette a dolog, mert ő még érdemjegyekkel értékelt év végén.
Most következik a dolog megrázó része. Gyengébb idegzetűek kapjanak be néhány anti…micsodát!
Az idei tanévben az iskola- összevonás következtében megduplázódott a létszámunk. A másik iskolából érkező másodikos és harmadikos kolléganő eddig OM-es értékelést készített, illetve régi iskolájukban sok mindent elvégzett helyettük – elmondásuk szerint – az ottani informatikus. Én ugyan tettem némi célzást arra vonatkozóan, hogy ugyan miért ne értékelhetnének ők az idei év végén is a megszokott programjukkal, de valamiért, valakik mégis másképp döntöttek. (Nem nyomoztam.)
Időközben „valaki” utasította az iskolatitkárt – aki idén jött vissza gyesről, nem igazán igazodik még ki a sok változás között - , hogy az e-napló Adminisztrátorába vigye be az összes alsó tagozatos osztály tanulóinak minden adatát, és készítsen ezekről kivonatokat, amiket majd az osztályfőnökök le tudnak tölteni, hogy ki-ki elkészíthesse a saját értékelését.
Hogy engem nem kérdezett meg senki, az nem baj. De hogy nem az általam – az iskolatitkár és informatikus helyett - két évvel ezelőtt telepített Adminisztrátor program – ami mellesleg több osztály pontos adatait tartalmazta – frissítését végezte el, hanem létrehozott egy teljesen új Adminisztrátort, immár a másodikat az anya-gépen, az bizony nagy hiba volt.
Még nagyobb hiba volt, hogy az osztályok adatait olyan hibásan vitte fel a gépre, hogy …. (de erről majd később, haladjunk csak sorjában!)
(Nem vagyok informatikus, csak egy idén másodikos gügye-bügye tanító néni, aki időnként hajlamos pótolni, ha valahol észreveszi, hogy hiányzik valami. Természetesen ilyen alkalmakkor mindig igazgatói engedélyt kértem -hogy elvégezhessem mások feladatát-, persze nem írásban, ezért aztán, ha most cáfolja valaki a mondandómat, akkor nagy szószban vagyok. )
Szeretek időben túl lenni a nehezebb feladatokon, ezért – annak tudatában, hogy az anyagépen szereplő Adminisztrátor programba írt helyes adatok birtokában vagyok – rászántam az elmúlt hét végét és hétfő reggel már az elvégzett feladat megkönnyebbült tudatával (boldogok a lelki szegények!) kezdtem meg az utolsó tanítási hetet. Már csak nyomtatnom kell – gondoltam én -, ezért a hétfő délutánt (tegnap) azzal töltöttem, hogy a másik iskolából érkező másodikos és harmadikos kolléganőnek segítettem letölteni, feltölteni, értékelést elvégezni. Mára hagytam a saját anyagom nyomtatását.
No most kell bekapni még egy seduxent!
A biztonság kezdvéért a saját gépemen is tartottam egy mentett változatot az értékelésből, meg az USB kulcsomon is. A félévi értékelésemet a felsős tanáriban lévő nyomtatón készítettem el, mert ez volt feltelepítve az általam használt laptopra. Arra gondoltam, ráérek betölteni az anyagépbe az értékelésemet az iskolatitkár irodájában, majd ha kinyomtattam a szükséges dokumentumokat. Igen ám, de miután beüzemeltem a laptopot, és összekötöttem a félévkor remekül szuperáló nyomtatóval, utóbbi most teljesen megbolondult, és nem volt hajlandó moccanni sem. Informatikus kollégám segítségét kértem, de ő sem tudott segíteni. Hiába próbálkozott, a nyomtató nem mozdult. Sebaj! Laptopot takarékra, nyomtatót ki! USB-t elő, irány a titkári gép. Most éppen nem dolgozott ott senki, alsós kollégáim holnaptól tervezték, hogy nyomtatják a bizonyítványokat (szegények, még nem tudják, mi vár rájuk!)
USB be, új Admin van! Jesszusom! Próbálom betölteni, de állandó hibaüzenet! Nem egyeznek az adatok! Úgy másfél órát szórakoztam azzal, hogy javítgassam az iskolatitkár által bevitt adatokat. Néhány példa: Balogh helyett Baloghh, gyerek neve helyén az apja neve, naplósorszám hiányzik – végig!, Noémi helyett Néomi, Bence helyett Bende… másfél óra után feladatam. Hiszen a gép nem enged betölteni mindaddig, amíg az utolsó vesszőig nem stimmel minden! MENTŐÖTLET!
Megtalálom a régi Adminisztrátor programot, amit két éve személyesen telepítettem, amelyikben megegyeznek az én általam letöltött kivonat adatai az abban lévőkkel, frissítem és abba töltöm be az Asszisztensemet az osztályom mostani értékelésével. Régi Admin klikk, hibaüzenet! Nem engedi frissíteni! (Gondolom én, a létrehozott új anyaprogram miatt???)
ÚJABB MENTŐÖTLET! USB kulcs elő, vissza a titkáriból a tanáriba, laptopot izzít, kulcsra másol egész saját e-napló program Adminnal együtt, titkári gépre fel, külön mappa, elnevezve: Balgáné, e-napló. HEURÉKA! Fönn vagyok az anyagépen, még ha kicsit különc módon is! MŰKÖDIK! Nyomtat!
Igaz egyenként kell betenni a lapokat, forgatni is kell, de ha….la….dok….dok…dok…nék! Mi a fene? Elmosódott, olvashatatlan írás a számozott bizonyítvány pótlapon!!! Gazdaságiba bekopogok, nézzétek már meg mi van ezzel a döggel? Patroncsere. .. újrakezdés, kettőt ismét rendesen nyomtat, a következőt megint elkeni. Már majdnem négy órája dolgozom, és még csak hat!!!! van kész! ELÉG!
Kérek még bizonyítvány pótlapot a három rontott helyett – amit természetesen majd jegyzőkönyvezni kell, mert szigorú elszámolású… - , és most nyugodtan lehet bekapni még egy seduxent! NINCS TÖBB! Már megrendelték, majd péntekre (bizonyítványosztás napja!) lesz. Én vagyok az első fecske, holnaptól jönnek a többiek is bizonyítványt nyomtatni. Mi lesz itt?!
A gépi törzslapok is elfogytak. Az is péntekre lesz.
Miközben mindezeken keresztül mentem, kedvesen bejött hozzám megbízott igazgatónk és a következőkkel próbálta megnyugtatni meglehetősen csipkésre vert idegeimet.
- El akartalak riferálni a K…. iskolába elsős tanítónak, mert te olyan ügyes vagy! De azt mondta az ottani igazgató, hogy meg tudják oldani házon belül.
- ?
Most akkor ez azt jelenti, hogy egy lapáton már ott a nevem? Hm…? Irigyli-e valaki a mai napomat? Pedig itt még nincs vége.
Már fél öt felé járt az idő, amikor meglehetősen indulatosan szedtem össze a sok dokumentumot, laptopot, naplót, miegymást, mikor két gyerek hozta a másik épületben dolgozó két kolléganő üzenetét:
- T …néni üzeni, hogy el ne menjen addig, amíg az ő gépüket nem nézte meg, jól el van-e mentve amin délután dolgoztak!
Ezért aztán felszedelődzködtem és átvonultam a segélykérőkhöz. Fél hat körül végeztek, mentettem a munkájukat, aztán ismét NAGY ÖTLETEM TÁMADT, hiszen ott egy számítógép, összekötve egy kicsi nyomtatóval, nálam az USB-n minden adat, nosza teszek még egy próbát! Fél hétig bírtam. Az ottani nyomtatónak- a változatosság kedvéért - az volt a baja, hogy nem érzékelte a kisméretű, egyesével adagolt papírt. Hiába állítottam be a pontos méretet milliméterre, állandóan azt írta ki, hogy nincs papír a beadótárban. FELADTAM! Mára. Még csak öt napja szöveges értékelek az idén! Mindezt azért, mert… (ne szólj szám… !)
Folyt. köv.
Hozzászólások