Informatikusunk hajnali háromnegyed nyolckor (neki ez hajnal, mert általában tízre jár) megkeresett, mert alaposan megmosták a fejét, amiért magára hagyta a szöveges értékeléssel küzdő alsósokat. Ráadásul a lelkem informatikát tanít a harmadik osztályokban, így neki is volt kitölteni valója ezek e-naplóiban. Ehhez létre kellett abban hoznia egy új mappát, telerakni új szempontokkal, csakhogy a programot nem ismerte.

Ennek eredményeként ma egész délelőtt a nyakamra járt, mit hogyan csináljon? Elmagyaráztam, begépeltem a mintamondatait, de cserébe kértem, hogy most már találjon nekem egy "normális" gépet,  nyomtatót, ahol a tegnap megkezdett munkát végre befejezhetem.

Tanítás után mellém szegődött harmadikos kolléganőm. Végre a számítástechnika terem tanári gépe és a hozzá kapcsolt nyomtató bevált. Kölcsönösen segítettünk egymásnak, mindkét osztály bizonyítványainak pótlapjait kinyomtattuk végre. Még a titkáriban is kellemes meglepetés ért, mert mára szereztek valahonnan pótlapokat és törzslapokat, így mindennel elkészülhetünk bizonyítványosztásig. Informatikusunk is örömmel figyelte hogyan forgatjuk, nyomtatjuk a lapokat, ugyanis a következő két osztályfőnök mellé őt rendelték ki segítőnek. Dolgunk végeztével átadtuk nekik a helyet, én pedig betértem még a titkáriba pecsételni, adminisztrálni a pótlapok sorszámait a bizikbe.

 Már majdnem végeztem, amikor kissé zilált idegekkel megjelent informatikusunk egyik pártfogoltja. Még egyetlen dokumentumot sem sikerült elkészíteniük, mondta, mert nem tudják megnyitni a programot.

 Mielőtt haza indultam volna, még fölmentem megnézni, tudok-e segíteni nekik valamiben. Mindhármukat a tanári gépre tapadva találtam. Kezükben a naplók, tavalyi anyakönyvek. Kiderült, az iskolatitkár olyan hibásan és hiányosan vitte fel a gyerekek adatait, hogy mind a két osztály összes gyerekénél javítani és hiányt pótolni kell. Hát ehhez szerencsére nem én kellettem. Remélem estig végeztek...

(Még mindig folyt.köv.)