Meg kell szakítanom évi rendes szabadságomat, akkora dolgok történtek az iskolám környékén. A békés lakosság végre elérte türéshatára maximumát. Feltételezem a hirtelen utcára szabadult tankötelezett "királyok" is nagyot lendítettek az ott élőkön, hogy azok könnyebben lendüljenek át magasra helyezett ingerküszöbükön.
Történt ugyanis, hogy (valószínűleg nálunk - pedagógusoknál - befolyásosabb) valakiknek sikerült elérniük, hogy a helyi tévében élő közvetítésben szerepelhessenek azok a tanítványaink(szinte kivétel nélkül azok a gyerekek szerepeltek, akiknek köszönhető az iskolánk kiürülése, és akik eddig mindenki mással szemben rendkívüli oltalom alatt álltak), akik határtalan önbizalommal pózoltak a kamerák kereszttüzében lakóhelyük utcáján, és ott országnak világnak adták tudtára, hogyan bánnak el azokkal akiken van sapka, és akiken nincs. A műsorban elhangzott az is, hogy ez ellen sem a helyi önkormányzat, sem a rendőrség nem tesz semmit.
Lássatok csodát! Két nappal később a rendőrkapitány maga vonult ki néhány szekrényre való legénnyel és a kisebbség helyi képviselőjével - szintén az említett televízió kamerái által megörökítve - megejnyebejnyézni az utca (szószerint) lakóit. Szépen megmutatta nekik, hogy kerítéseiken belülről éppoly panorámás a kilátás, mint a közterületre kitett székeikből, elmagyarázta, hogy vagy a parkba menjenek, vagy a kerítéseik mögé. Drága tanítványainkat pedig felvilágosításban részesítette, miszerint Magyarország államformája nem királyság, hanem köztársaság.
Legkedvesebb nyári élményeim közé írta be magát ez a műsor. Örömmel láttam, milyen kezesbárányokká váltak - ha csak néhány percre is - az iskolámat szétzüllesztő "kiskirályok", és a védelmükre szaladó, kiáltozó "öreg királynék" is.
És itt még nincs vége. Igaz, újabb két napnak kellett eltelnie, de megmozdult végre az önkormányzat is. Az az önkormányzat, amelyiket egy évtizede szépen kértük, segítsen!
Ha a híreknek hinni lehet, éppen ezekben a percekben születik megállapodás a rendőrség és az önkormányzat között, amelyben arról állapodnak meg, hogy a lakosság védelmében az említett "királyság" mindegyik utcájában az év minden napjának mind a 24 órájában biztosíttassék a rendőri jelenlét.
Ismét remélek. Lehet, hogy mégis lesz jövőnk? Lehet, hogy megszületik az az összefogás, amely ismét normális mederbe tereli mindennapi iskolás, és iskolán kívüli életünket? Lehet, hogy királyok és alattvalók egyaránt segítő kezekre lelnek?
Hozzászólások