Egy olyan városban élünk, amelyik magyarországi viszonylatban a legdinamikusabban fejlődő városok közé tartozik. Mindenütt gyönyörű közterek, szökőkutak, új és felújított utcasorok, bevásárlóközpontok. Csak arról a "tegnap" még patinás városrészről feledkeztek meg, ahol a mi iskolánk is áll.
Időközben az ártéri lakosság terjeszkedett. Egyre több - ma már felújításra szoruló, de egykori módos gazdájáról árulkodó - házat vásároltak(vásárolnak) meg a környéken. Ez önmagában nagyon örvendetes lenne, csakhogy az őslakosok életét nagyon megkeserítik az új lakók. Hangos mulatozások és veszekedések közepedte élik mindennapjaikat. Legkisebb jelét sem adják az alkalmazkodásnak. Nagy értékű, szép fekvésű házak váltak a környéken eladhatatlanná.
Van egy gyönyörű park az iskolánktól kb. 200 méterre. Néhány éve még a testnevelés órákon, a délutáni napközi időben vidáman élveztük ott az őszi és tavaszi napsugarakat. Egy-egy osztálynyi gyerekkel kisétáltunk gesztenyét, falevelet gyűjteni. Ma már nincs bátorságunk ezt megtenni.
Az uniós évek "gyümölcsei" - Bélyegek(2)
2007.10.09. 00:00 | Sulifon | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sulifon.blog.hu/api/trackback/id/tr60190768
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Hozzászólások