A szegregáció elleni harc rengeteg energiánkat emésztette fel. Mégis úgy éreztük, előre menekülünk. A végsőkig alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez, ugyanakkor hittük, hogy szakmai felvértezettségünk, az előző tanévtől megkezdett kompetencia alapú tanítási program, a rengeteg többletmunka meg fogja hozni a gyümölcsét.
  Az összevonással azonban az eredeti problémánk valamelyest háttérbe szorult, hiszen az áttelepített gyerekek nagy része hátrányos helyzetű ugyan, de iskolai szocializációjuk letisztultabb, köztük kirívó esetek nincsenek. De mindannyian tudjuk, ez a mi látszattanévünk.
  Miért?
Azért, mert

• az érkezők közül máris egy osztályra való gyereket átirattak másik iskolába (ezzel mondjuk számolni kellett előre, a változtatás természetes velejárója lehet egy ilyen helyzetben/
  
• az átjövő osztályok létszáma így már meg sem közelíti a törvényben előírtakat /márpedig az eredeti osztályközösségek egybenmaradását csak erre az egy tanévre engedélyezte létszámtól függetlenül a fenntartó önkormányzat/
• iskolai összlétszámunk megduplázódott ugyan, minden évfolyamon 2-3 párhuzamos osztályunk is van, kivéve az első osztályt
• első osztályba ugyanis leginkább csak a mi körzetünkből iratták be a szülők gyermekeiket (hogyan is alakul így majd a jövő?)
• ha ez a tendencia folytatódik...
• számolni kell azokkal is, akik negyedikes gyermekük tanítójához ragaszkodva jöttek csak át, de a felső tagozatot már másutt tervezték (esetleg jó előre)

  Most tehát a szegregáció réme ott lapul a megsokasodott, szövevényessé vált problémahalmaz mögött, nyújtózik, hogy új erőre kapjon. Eközben a fenntartó, mint aki mindent megtett, ami tőle elvárható, rajtunk kéri számon a fogyatkozó létszámot.

(Ajánlom figyelmükbe Földes Petra:Változások a család és az iskola viszonyában - Szempontok az iskola szocializációs szerepének újragondolásához c. írását az OKI honlapján!!)

  És van egy olyan második osztályom, amelyik mellé heti tíz órában kaptam fejlesztő pedagógust, de még így is leírhatatlan próbatételt jelentenek számomra nap mint nap.
Valaki adja vissza az optimizmusomat!