Március 15-én délelőtt megnéztem az ünnepi műsort a tévében. Igazán szép megemlékezés volt a Múzeumkertben. Jordán Tamás narrátorként lélektől lélekig nyújtotta át a ma emberének a márciusi ifjak üzenetét. S hogy az élmény érintetlen maradjon, a nap hátralévő részében sem néztem a különböző politikai szónoklatok közvetítését.
  Az iskolában pénteken ünnepeltünk. Az első órában, a tornateremben gyűltünk össze. Nálunk egy ideje igazgatói "felajánlással" kezdődnek az ünnepi együttlétek, miszerint aki nem szeretne velünk ünnepelni, nyugodtan felállhat, kimehet a kijelölt terembe ... tanár bácsival.
Ilyenkor a szárnypróbálgató gézengúzok is átprogramozzák magukat egy rövid időre. Jelentkezni egyikük sem mer, így az ünnep biztonságos lebonyolítását lehetővé tevő intézkedések ebben ki is merülnek (szerencsére).
  A műsor rövid, ugyanakkor tartalmas volt. A hetedikesek irodalmi összeállítása után a néptáncosok bravúros produkciója következett. A több éves munka igazi örömtánccá alakította előadásukat. Élvezettel táncoltak, látható volt a boldogság és a büszkeség az arcukon. Nagy kár, hogy a jövőjük szinte kódolva van. Legtöbbjüknek nem lesz alkalma hasonló élmények átélésére, ha kikerülnek az általános iskola falai közül. De ők ezzel még nem gondolnak. A mának élnek. Néztem a figyelemkoncentráció hiányával küzdő kis "nehéz fiút" - az osztályomba jár -,  amint nővére táncát tátott szájjal figyelte. Néztem a boldogan táncoló kislányt is. Nem tudja még, milyen csalóka ez a mai valóság.
  Az ünneplést - mint mindig - most is igazgatónk zárta a január óta eltelt időben szerzett versenyeredményekért járó dicséretekkel(mára ezek már többnyire mind sporteredmények), és néhány gondolattal a szabadságról.
Arról beszélt, mit jelenthet számunkra a szabadság, a választás szabadsága, az egyén választásának és választhatóságának szabadsága. Beszélt arról is, hogy szabadon dönthetünk a gondolatainkról, a véleményünkről, a külsőnkről, a viselkedésünkről. Hogy jól döntünk-e, ez is a szabadságunk része. S ha nem fogadnak be valahová, vajon a kirekesztők korlátozzák-e a szabadságot, vagy a kirekesztett maga? Aztán elköszönt a gyerekektől, elmondta nekik, hogy most ő is élt a választás szabadságával,  a jövő héttől már egy másik munkahelyen fog dolgozni.
  Mire kikászálódtunk a tornatermi tömegből és visszavonultunk az osztályba, jócskán belelógott már az idő a második órába. És ott volt ez a gondolat a szabadságról. Vajon mennyit értettek meg belőle? Figyeltek egyáltalán? Nagyon ficeregtek már az igazgatói beszéd alatt.
  Úgy döntöttem, fontos, hogy megpróbáljuk értelmezni a számukra különösen nélkülözhetetlen, bár 7-8 évükhöz mérten kissé még korai eszmefuttatást. Ezúttal nem ültünk a szőnyegre, hiszen néhány kivétellel mindannyian ünneplő ruhában voltunk, hanem székeket raktunk körbe, szorosra zártunk. Ami ezután következett, nagy élmény volt számomra. Csak pár kérdést kellett feltennem:
- Emlékeztek-e az igazgató bácsi szavaira? Mit jelent nektek a szabadság, a választás szabadsága?
- Mi is szavazhatunk? - kérdezte bátortalanul egyik fiú.
- Dehogy! - hurrogta le őt néhány kislány, akik onnantól át is vették tőlem a beszélgetés irányításának gondját. Fantasztikusan ügyesen fordították át saját életükre a hallottakat.
- Szerintem arról beszélt az igazgató bácsi, hogy  mi választhatunk, hogy mik akarunk lenni.
- Ha most mindent megtanulunk, akkor majd felvesznek minket munkára bárhová!
- Az lehetek, ami akarok!
- És te is Pattantyús meg ...... - sorolta a renitenseket - , ha odafigyelnétek az órákon, és mindent megtanulnátok, akkor nektek is majd lenne jó munkátok, és most még meg tudnátok változni.
- Én azt is hallottam - mondta az a minden lében kanál roma kislány, aki talán a legnagyobb változáson ment át az iskolába lépés óta - ,hogy meg fog szűnni a segély, és én most azért tanulok olyan jól, és olvasok is, meg számolok, mert majd dolgozni akarok, ha nagy leszek.
- És hogyan függ össze a szabad választásod a viselkedéseddel, a külsőddel? - próbáltam irányítani ismét. - Hogyan kell jól élni a szabadsággal, hogy választható legyél, hogy téged válasszanak?
- Én például nem vagyok szép, mert a füleim nagyok, - mondta az enyhe fokban értelmi fogyatékos Nándi - ...és engem... - folytatta volna alig hallhatóan, de a többi egyszerre cáfolt.
- Neem..., nem erre gondolt az igazgató bácsi!
- Szép ruhába kell járni. Ma például, aki nem jött ünneplőbe... - hűha! itt bele kellett szólnom, hiszen az ujjszopós, haját tekergető új fiúra szegeződtek a tekintetek. Reggel potyogtak a könnyei, alig tudtam megvigasztalni az elmaradt ünneplő miatt. De most nyugodtan ült, és fogadta a kritikát.
- Van úgy, hogy nem sikerül jól választani. Elhibázunk, elfeledkezünk valamiről. A fontos az, hogy legközelebb változtatni akarunk-e, tudunk-e változtatni azon. - Alig értem a mondat végére, már vissza is vették a szót, és a beszélgetés folytatódott tovább.
- Aki nem néz ki jól, ápolatlan,  mint mondjuk azok, akik a Tesco előtt ülnek, és kéregetnek, azokat nem választják munkára - mondta egyik kislány.
  Nehezen szabadulunk ettől a munka témától - gondoltam - , de a következő hozzászóló már segített is a gondomon.
- Szerintem azok, akik ott vannak ...
- A hajléktalanok - pontosított egyikük.
- ... igen, a hajléktalanok, amikor iskolába jártak, biztos' nem tanultak, nem figyeltek oda, úgy viselkedtek, mint a Pattantyús, meg a ..... - és sorolja hibátlanul.
  Érdekes volt megfigyelni, hogy hallgatták társaikat a felsoroltak. Akik a reggeli beszélgetések alkalmával  folytonos figyelmeztetésre szorulnak, mert ahogy őket meghallgatjuk, már nem is figyelnek  a többiek mondandójára, most némán és érdeklődve szegezték tekintetüket a megszólalókra.
Befejezésül minden gyerek adhatott egy jó tanácsot az általa választott osztálytársnak. Hihetetlenül okosan választottak, és mértani pontossággal találták el a legkényesebb pontokat. Egyes szám második személyben, okosan megfogalmazott tanácsok hangoztak el sorban. A "nehéz fiúk" szelíd nyugalommal hallgatták, többen közülük válaszoltak is:
- Most megígérem, ezt tényleg meg is fogom fogadni!
- Elismerem, tényleg így volt, de mostantól ...
Minden gyerek választott valakit, de választottak csak azok lettek, akik valóban a legtöbb gondot jelentik számunkra és önmaguk számára is.
  Már jócskán tízórai szünet volt, mire felbontottuk a kört. Az első óra magyar óra volt. A naplóba beírom, "Iskolai megemlékezés az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról." A második óra matematika. Ide mit írjak?