Úgy tűnik - különféle fórumokról hozott hírekből - , hogy kissé megijedtek a város iskolavezetői, miután elgondolkodtak azon, hány - általuk kitaszított, eltanácsolt - nehézen kezelhető, roma és nem roma gyermek fog tőlünk visszakerülni hozzájuk. A megállíthatatlannak tűnő elvándorlás ugyanis nemcsak negatív eredményeket szült számunkra. Hiszen a bizonytalankodó, elhamarkodottan ítélő szülők reményei, miszerint a körzeti iskolájuk majd szeretettel öleli őket keblére, eléggé megtépázottnak látszanak.
Nyugodtan elítélhetsz, kedves olvasóm, de remekül elszórakoztam a bennem lakó "kisördöggel"

, miután éppen a legtöbb gondot okozó gyermekek szülei nem foglaltak állást az iskola mellett, sőt ők jelentették ki elsőnek, hogy tulajdonképpen ők a Kitrákotty ("elit")Iskola körzetébe tartoznak. Egy kicsit lendítettünk is ezen a folyamaton, miután egyik elsős kispajtásunk - igazi keménylegény ! - éppen az elittel szemközt lakik. A szülő is hallgatott az okos szóra, már többször felkereste az édes körzetit,magyarázta, hogy gyermekének a pszichológus is az iskolaváltást javasolta, de az csak nem akarja kitárni előtte a kapuit. Az én osztályomból Pattantyús is a tőlünk kb. három kilóméterre lévő "elit" Versenyistálló körzetébe tartozik. Ő is megpróbálta döngetni az ottani kapukat, de nem nyert bebocsátást. Méghogy nem lehet a gyereket megalázni! Ugyan kérem! El lehet képzelni, mit érezhetett, amikor a hebehurgyán bejelentett iskolaváltás meghiúsulását kommunikálnia kellett az osztálytársak felé. A gyerekek néma csendben hallgatták, mind pontosan tudta, érzékelte - Pattantyúst is beleértve - , hogy Ő az, akinek ott nincs helye! Mintha a nevezett versenyistállók nem is ugyanahhoz a fenntartóhoz tartoznának. Nálunk ugyanis, mióta megüresedett az igazgatói szék, egyfolytában a törvényesség betartásáról, betartatásáról szólnak a fenntartói üzenetek. Hogyan lehetséges, hogy a körzeti iskola nem veszi fel a problémás gyermeket, ugyanakkor minden más körzet problémamenteseit gond nélkül beiskolázza. Milyen törvényességről van itt szó?
Lényeg a lényeg, kicsit mintha hátrébb húzódtak volna az agarak. Igaz, első osztályt az idén nem indíthatunk - mert hát mégsem lehet a szájakból ......csinálni - , de a többi osztály akkor is működhet a jövő tanévben, ha alacsonyabbak lesznek a létszámai a kikiáltottnál.
A helyi tévében is csak ennyit közöltek, a tagiskolai létről egyetlen szó sem esett. A legutóbbi hírek szerint még az sem eldöntött, hogy melyik iskolát tisztelhetnénk "anya"-ként jövőre. Innen nézve most úgy tűnik, olyan kis szerencsétlen állami gondozottak lettünk, akiket majd annak adnak örökbe, aki kisebb ellenállást tanúsít. Hiszen olyanná váltunk, mint a kisgömböc! Aki a közelünkbe jön, az bizony elgondolkodhat a jövőjén, mert mi kíméletlenül bekebelezzük! Ha meg szélnek eresztenek bennünket, mindenütt meg kell küzdeniük velünk. Aztafűzfánfütyülőrézangyalát!
Mindeközben az én kis osztályom valódi osztállyá változott. Ismét élvezem a tanítást. Végre érezzük egymást. Tudunk együtt dolgozni, nyüzsögni, okulni, örülni.
Hozzászólások