sulifon

Mi jellemezte következő éveinket?

• Igazgatónőnk - a felemás szavazást követően - az asztalfiókban is ellenséget sejtett maga körül, és a legrosszabb megoldást választotta: a végsőkig hajkurászta a vélt ellenszavazókat. Az őrületig fokozta a bizalmatlanságot, saját emberi gyengéi miatt érzett bűntudata, kisebbségi komplexusai miatt már csak árnyéka volt régi önmagának. Nevetséges kísérleteket tett arra, hogy tekintélyt parancsoljon magának a tantestületben, de ezek csak mind messzebb és messzebb vitték tőlünk. Gyakorlatilag vezető nélkül működtünk ezekben az években. Ennek a csúfos mandátumnak a lejártakor már a fenntartó önkormányzat is a leváltása mellett tette le a voksot.

• Az ártéri lakosság létszáma egyre növekedett. Szép számmal jelentkeztek be hozzájuk a rokonok, mi pedig beiskoláztuk őket, hiszen a törvény erre kötelezett bennünket. Mindenkit föl kellett vennünk, aki a körzetünkhöz tartozott.
  

• Egy másik törvény pedig akkor már kb. öt éve lehetővé tette, hogy a körzetbe tartozó iskoláskorúak szülei szabadon választhassanak iskolát csemetéik számára. 

      A városrész őslakosai , akiknek még a nagyszülei és a szülei is ebbe az iskolába       jártak,és a mai napig elismerően nyilatkoznak az egykori almamaterről, lassanként kezdték átíratni csemetéiket másik iskolába.
Fájdalmas emlékű elválások voltak ezek. Kétségbeesetten  kérdezgettük egymástól,
hová vezet ez? Honnan remélhetünk segítséget? Érdekel-e valakit rajtunk kívül, merre       tart ez a megállíthatatlan folyamat?