A 90-es évek második fele így telt el. Mi is történt közben?
- Tanítottunk és neveltünk, igyekeztünk az osztálytermi keretek között legjobb belátásunk és tudásunk szerint végezni a munkánkat. A külvilág felé pedig az összehangolatlanság miatt kollégáim közül néhányan kibeszélték gondjainkat, sokan pedig - köztük én is - amennyire csak lehetett takargatni próbáltuk azokat. Félreértés ne essék, ez a takargatás nem a "szőnyegalásöprést" jelentette, nagyon is sokat foglalkoztunk a lehetséges megoldásokkal.
- A hátrányos helyzetű gyerekek létszáma egyre nőtt. De az igazi gondot nem ők, hanem az iskola környékére települt lakosság viselkedése okozta. Csapatokba verődve, hangoskodva, napi családi konfliktusaikat kikiabálva sokszor szinte blokád alá vették a bejáratokat, az iskola előtti járdákat, autóbuszmegállót. Létszámuk még nem volt jelentős, de a hangjuk annál messzebbre zavarta a "jóérzésű embereket".
- Nemcsak a helyi irányítás, összefogás hiányzott ebben az időben, hiszen ekkortájt már szétesett a régi tanfelügyeleti rendszer (Istennek hála!), a központi irányítás saját magával volt elfoglalva, az fenntartó önkormányzat számára csak egy gazdasági feladatnak számítottak az iskolák. A szakszolgálat még nem állt a helyzet magaslatán, és szolgálatait iskolai megrendelésre, anyagi ellenszolgáltatásért nyújtotta volna, de az iskolák többsége nem tartott rájuk igényt.
- Elkészült, és bevezetésre került a NAT első változata.
Hozzászólások